Az Édes Anna Kosztolányi Dezső világszemléletének tükre, művészi és emberi értékrendjének foglalata, emberszeretetének és szolidaritásának egyik legszebb példája.
A Gyilkosság két részben alcímű darab rendezője Rusznyák Gábor, főszereplője pedig Mészöly Anna, aki nagyon hitelesen hozza a színpadon a jólelkű, kissé butácska parasztlányt, aki csak tartozni szeretne valahová.
„Anna tizenkilenc éves félénk lány. Faluról került fel Budapestre, most Vizyéknél szolgál cselédként. Rend és tisztaság van lába nyomában, keveset eszik, nem tart szeretőket, alig beszél. Vizyné büszkén mutogatja a szomszédoknak Annát, aki az egyetlen öröme, hiszen gyermekét elvesztette, férje pedig rendszeresen csalja. Anna kilenc hónap tökéletes szolgálat után olyat tesz, amire senki nem számít.”
Fotó: Éder Vera
A darab különlegessége, hogy Kosztolányi végig narrálja az eseményeket. Ez a rendezőnek arról jutott eszébe, hogy az író előszeretettel jelenítette meg magát saját történeteiben, ahogyan az Édes Anna legvégén is megjelenik. Így narráció által a darab a regény leíró részeit is meg tudta tartani. Feczesin Kristóf bújik Kosztolányi bőrébe, amihez felkészülésképp nagyon sokat olvasott az író jelleméről.
Rusznyák Gábor szerint lényeges a szerelmi szál és minden más, ami Annával történik, mindemellett fontosnak tartotta bemutatni a történelmi kort is, ami véleménye szerint Annára is nagy hatással volt. Mészöly Anna nehéz szerepnek tartja Anna karakterét, mert csak keveset beszél, így nagyon fontosak a kisebb gesztusai, amikkel kifejezi magát.
Modern megközelítése a regénynek, hogy a hálószoba falai átlátszó plexi oldalakkal képeznek láthatatlan cellát.
A szomszéd Moviszterné aláfestő zongorajátéka, a forgószínpad folyamatos alkalmazása, a hátsó fal lassú lebomlása, a szellemkislány hirtelen fel-felbukkanása, és az író folytonos jelenléte és hangja mind-mind groteszkké és felejthetetlenné teszik Kosztolányi színpadra vitt történetét.
Pergamenre hányt szavak 