Böszörményi Gyula

Név: Böszörményi Gyula

Született: 1964. július 23., Miskolc

Nemzetiség: magyar

Foglalkozása: író, újságíró

Molyos honlap:

https://moly.hu/szerzok/boszormenyi-gyula

 

 

Böszörményi Gyula elrabolja a leányszíveket – Ezzel a címmel írtam cikket nemrég az egyik legcsodásabb kortárs írónkról, akinek tagadhatatlanul helye van az engem inspiráló alkotók sorában. 🙂

Budapest, 1896. A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.

Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei című krimisorozata nagy sikert aratott a női olvasók körében. A romantikus köteteiből eddig három rész jelent meg, illetve egy rövid kiegészítő kötet. Az első könyv Leányrablás Budapesten címmel jelent meg 2014-ben, és még mindig vezeti a krimi és romantikus toplistát. Le kell szögezni először is, hogy a vörös pöttyös besorolás zavaró. Ezekben a regényekben semmi, a vörös pöttyös tiniregényekre jellemző nincs.

Több különlegessége is van a köteteknek: az egyik, hogy minden fejezetnek van egy fejléce, ami egy korabeli kép, és ez ad egy kis pluszt a korhangulathoz. A két szálon futó történetet két különböző fejléc mutatja, illetve a pontos dátum és helyszín megjelölése. A másik dolog pedig a lábjegyzetek gyakori megjelenése. Ez zavaró lehet, de sokat segít a régies szavak megértésében. Nagyon érdekes az is, hogy valóban létezett emberek neveit és történeteit használta fel Böszörményi a köteteiben. Maga a történet tele van cselekménnyel, bonyodalommal és abszurd helyzetekkel. Szépen lassan a várva várt szerelmi szál(ak) is kibontakozik. Persze a függővég sem sokak kedvence, ami azért elég jellemző az írónál, de megéri elolvasni a további részeket is.

A magyar írók sajátossága, hogy a közeg, amit felvonultatnak a regényeikben, a mi otthonunk. Ezáltal pedig van egy sajátos, szívmelengető érzete az egésznek, amit a külföldi írók nem tudnak létrehozni. Emellett még egy dolog van, amit csakis a magyaroktól várhatunk, ez pedig az az ízes beszéd, amely sok helyen jellemző nálunk. Főleg, ha a regény a múltban játszódik, és tele van olyan régen használt szavakkal, amik mára kikoptak az élőbeszédből. És a nagyon hiteles korleírásról, csodaszép fogalmazásról még nem is beszéltem.

Karakterei erősek és érdekesek, Böszörményi Gyula pedig sosem fél jó párat kiiktatni. 😀 Igazán izgalmas, különleges és egyedi történetet olvashatunk ezekben a kötetekben, és bármilyen korosztálynak bátran ajánlom elolvasásra, nem fogtok csalódni.

Ezek voltak az első benyomásaim, azóta pedig elolvastam az eddig megjelent összes Ambrózy-könyvet, illetve tervezek mást is olvasni az írótól, mert nagyon megfogott a stílusa, és nagy rajongója lettem. 🙂

Kedvenc idézeteim:

– Olvassa hát! – riasztotta fel merengéséből a leányt nagynénje parancsa. – Vagy tán addig kell várjak, míg a molyok kieszik az ujjai közül a papirost, majd megtanulván beszélni, felmondják nekem, ami rajta állt?!

– Az őrület csupán egyfajta torz látásmód, amit meg lehet fejteni – (…)

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni, vagy orrba verni volna-e jobb.

– Lelketlen gazember!
– Gazemberek! Merthogy ketten vannak.
– Én magára gondoltam, báró úr.
– Az más, így már értem. (…)

– Látom, nem érti. Az én anyai nagyapám valódi belső titkos tanácsos volt…
– Ezt valóban nem értem – vágtam közbe. – Hogyan lehet valaki titkos tanácsos, ha mindenki tudja, hogy az? És mit jelent a valódisága? Talán vannak ál titkos tanácsosok is?
– Mili, kérem, ne bosszantson!
– Távol álljon tőlem, valódi és kicsit sem titkos báró úr, de tudja ez a rangkórság arra késztet, hogy legközelebb így mutatkozzam be – mondtam és pózba vágva magam, orromat kényeskedve feltartva nyújtottam kézcsókra a kezem. – A nevem alsó- és felsőhangai Hangay Emília, kinek atyja alsó- és felsőhangai Hangay Árpád, Marosvásárhely legvalódibb, legbelsőbb és legtitkosabb könyvkereskedője.

– Nem huszár – helyesbített Karlinka. – Gyalogos katona. Utász.
– Dehogy utállak, csak éppeg nem értem, mér’ vagy hozzá ilyen kegyetlen.

Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”

– Csak nem fogok leállni egy kislánnyal szócsatázni? – tiltakozott sértetten Vörös.
– Hangay kisasszony az én hiányzó karom – közölte vele Ambrózy báró, engem is meglepve ezzel a kissé morbid hasonlattal. – Ha ő nincs, sosem jutottam volna még csak a közelébe sem annak, hogy önöket leleplezzem.

Richárd a karom után nyúlt, én azonban egy kecses mozdulattal kitértem előle, és megöleltem Kaméleonkát.
– Vigyázz magadra húgocskám – súgtam a fülébe, mire ő így felelt: „Vigyázz magadra…nővérkém”

Reklámok