Amit a középiskolában nem tanítanak: klasszikus íróink erotikus művei (+18)

Az esztétika témakörébe bizony beletartozik a szexualitás is. Nem hanyagolható téma, mivel rengeteg filozófust, írót és más művészt foglalkoztatott. Vegyük például Michel Foucault-ot, akit szexuális identitása miatt rengeteg negatív kritika ért. Ott van Soren Kierkegaard A csábító naplója, ami nem a legismertebb műve, mégis érdemes róla beszélni. Émile Zola Nanája, Oscar Wilde Dorian Gray arcképe, amelyek a maguk korában pornográf, polgárpukkasztó műveknek számítottak. Aztán Sigmund Freudról már ne is beszéljünk, róla úgyis hallott mindenki. A lényeg tehát, hogy az egyetemen filozófiából biztos, hogy szóba kerül a szexualitás más korokbeli felfogása. Na de mi van a középiskolákban megismert magyar íróinkkal? Őket sosem foglalkoztatta annyira ez a téma, hogy írásba foglalják? Hát dehogyisnem!

A következőkben példákkal szemléltetem magyar íróink szaftosabb verseit, erre készüljetek. Tehát bizony vannak a magyar szerzőink, akikről egy afféle kép alakul ki bennünk tanulmányaink során, hogy csak a nemes témák foglalkoztatják őket, mint a haza, a természet, a szerelem, a család, de hamar rájöhetünk egy kis kutatómunka során, hogy természetesen szakítottak időt a szexuális fantáziáik megörökítésére is. Nézzünk most meg párat, amiket az iskolákban nem tanítanak – nem mintha ez baj lenne -, viszont elképesztő és érdekes szerintem, hogy ezek a versek is ugyanazon művészek keze munkája. 😀

Az első és szerintem legérdekesebb Janus Pannonius (Csezmiczei János), aki bizony nem csapott a szájára, mikor ilyen durva szavak hullottak ki rajta. A 15. századi püspök és költő az erotikus líra megalapítójának is nevezhető. Nem csoda, hogy efféle művei csak az 1700-as években kerültek nyilvánosságra. Versei azt írják le, ami a szerelmes versek lezárása után történni szokott, mindezt latinul, és szép versformák közé szorítva. Nézzünk párat:

EGY MÁSIK HÁZASSÁGTÖRŐRE

Miért koslatsz, Arbus, Crispusnál is hevesebben
a szomszéd nej után? Mért nem elég a tiéd?
Ellankasztja talán vessződ a jogos gyönyörűség?
S nem teszi virgonccá más, csak a zug-szerelem?

MIÉRT NEM VIZSGÁLJÁK MOSTANSÁG,
MINT HAJDANÁBAN, A PÁPÁK HERÉJÉT?

Egykor trónusodat, Szent Péter, nő bitorolta,
s éppúgy tisztelték, mint az elődeit is.
Tán sohasem derül is fény erre a furcsa titokra,
hogyha babát nem szül, s leplezi ő le magát.
Ettől fogva sokáig – félve, hogy újra becsapják -,
Róma alánézett a reverenda alá.
Nem kaphatta meg addig senki a mennyei kulcsot,
míg bizonyos nem lett, hogy here birtokosa.
Mért hagyták el e régi szokást? Nyilván csak azért, mert
mostanság a jelölt már azelőtt bizonyít.

MÉG MINDIG ORSOLYA MINDZSÓJÁRÓL

Édes a húsod, a szád kedves, bűbájos az arcod,
s míg nem kezdjük, egész lényed imádnivaló.
Ám, ha csináljuk már, oly könnyen csusszan az öcskös,
mintha nem is mindzsó volna, amit döfigél.
Nem leli oldalait, végét, s úgy véli az árva:
légben inog valahol, vagy folyadékba esett.
S mert a szegény ily bő lyukban tüsténkedik, izzad,
célját érni bizony nem sikerül sehogyan.
Nem használ sem a far-játék, sem a mellet-a-mellhez,
az se, ha vállmagasig rándul a comb, meg a térd.
Meghiusul minden küzdés, meddő az igyekvés,
céltalanul lihegünk, fájnak a csontok, az öl.
Vagy ne eresszen rád soha senkit az Ég szeretőnek,
Orsolya, vagy csak olyan kant, aki győzi veled.

Janus Pannonius összes erotikus versét ITT tudjátok elolvasni. Persze az Orsolyához írt vers is több fordításban létezik, van ennél szókimondóbb és csúnyább is, de a linken az eredeti is olvasható, ha valaki tud latinul. A következő valószínűleg nem lesz nagy meglepetés, mert az emelt magyar érettségin rendszeresen szerepel tételként Weöres Sándor Psychéje, amiben elég sok erotikus témájú vers és próza szerepel. Maga a mű egyébként szerintem nagyon jó, nehéz olvasmány, és sok benne a külföldi szöveg mindenféle nyelven, de többszöri olvasás után érthető és megrendítő Lónyai Erzsébet története. Egy részlet a nemi betegségben szenvedő vágytól fűtőtt szeretőkről:

ÉJTSZAKA S VIRRADAT.

Első igaz szerelmem
Josó, e barna medve,
Hatalmas izmos alakja,
Égő szem villogása,
Ropogtató ölelése
Álmomban is kisérget.

Az övé lenni akartam,
S felelé: rokon leányt ő
Nem tesz ki a veszélynek.
S ölelé a pap kisasszonyt,
Sidó szatóts feleségét,
Béres jányok s menyetskék
Sikítozó tsapatját,
Mindenkit, tsak nem engem.

Aztán fordúlt a kotzka,
Ő érttem nyugtalan lett,
Nem alhatott miattam,
Most rajta én nevettem,
De azért én se aluttam.

Éjel tzirpeltek a prütskök,
S ő ablakom alá jött:
“Bözsém, enyim vagy, igérted,
Irtózatosan szeretlek,
S ha rajtam nem segéttesz,
Miattad meg-betegszem.”

Felelém: “Édes Josókám,
Tudod, szeretlek én is,
De félek a veszélytűl,
Várjunk két három évig,
Hogy eggymásé lehessünk.”
Mint eggy éhes gyerek sírt,
Én ablakon ki-hajolva
Haját, artzát simogattam.

Újfent kezdé: “Meg-engedd,
Hogy illatod érezhessem,
Ágyadba hadd borúljak,
Többet nem is kivánok.”

Katzagva válaszoltam:
“S ha attúl még betegebb léssz?”
“Bözsém, már azt se bánom,
Engedj ágyadba búnom
S talám beléje halnom.”

Én a haját tzibáltam:
“Nem hólsz-meg, makk egészség,
Na jó, nyújtózz lepedőmre,
Én meg karszékbe ülve
Ügyelek, nem jő-e lélek.”

Az egész kötet ITT olvasható. Térjünk is rá a következő íróra, aki nem más, mint Móra Ferenc. Talán mindannyiunk első kötelezői között volt a Kincskereső kisködmön. Na de az alábbi két versről is hallottatok már?

PIROS MISE

Kis Tit, most én imádkozom:
Szerelmi olvasómat morzsolom.

*
Szentélyem a ránk zárt szobád,
Misézni vár szétnyilt ruhád.

Egészen el, irígy lepel,
Csodáimat mit rejted el?

Két büszke melled két havas orom:
Az üdvözlégyet arra csókolom.

A Miatyánkomtól se félj:
Szád attól nyitja szét a kéj.

Parázsló nyelvecskéd fülembe
Mint gyónás titkát úgy veszem be.

A hét főbűn, hét főerény:
Reszketnek ujjam hegyén.

Míg végre az aranykaszálón
Az igaz útat megtalálom:

Útmutatóm egy kis eperszem,
Csókommal arra rátelepszem.

Innét az út az égbe megy, –
Hallod-e, hogy sóhajt a hiszekegy?

Hiszek… forró kezed kutat, –
Meg is találja az Urat…

Vérünk virága a borunk,
Egymás kelyhéből áldozunk.

Villám cikázik a velőn keresztül,
Tört hangok örök orgonája zendül.

És feküszünk hosszan egymás szivén,
Megüdvözülvén a piros misén.

XIV.

Tücsökkirálynő, zöld szemű Titem,
Gavallér voltam hozzád, azt hiszem.
Főm ezüst koronáját neked adtam,
A Balatont a szemedre irattam,
A fecskéimet véled megfeleztem,
A rétpokrócot eléd teritettem,
Az ürgéim mind neked szalutáltak,
A gyíkjaim mind a farkukra álltak,
Szolgáid lettek a nap és szelek,
Vadgerlicék, fűszálak, levelek,
Egészen tétlen magam sem maradtam:
Szám piócáit kis melledre raktam,
Maradék eszem az öledbe tettem…

Tücsökkirálynő, mit nevetsz felettem?

Még két írótól idéznék, akik szintén kötelezőek a középiskolában. Egyébként még van jó pár erotikus verseket író magyar szerzőnk, de szerintem érdekesebb olyanoktól ilyet olvasni, akiknek más műveit betéve tudjuk már. Ilyen Jókai Mór is, a nagy magyar mesemondónk. A kőszívű ember fiai, Az aranyember és az Egy magyar nábob mellett néha verseibe fogalmazta szexuális fantáziáját. Vagy lehet, hogy szerelmes levélként továbbította a hölgynek?

Adj egy csókot szép bálványom
Hadd czuppanjon piros szádon
Míg a csókot czuppantottam
A csecsedbe pillantottam.
Jaj de kedves selyem halom
A bimbóját be is falom. […]
Czombod tövét megcsókolom
Kondor fanod felborzolom.
Szétnyílik a pinád partja
Piros száját kimutatja
Hadd nyaljam meg a kis száját
Azt a duzzadó csiklóját. […]

Úgy tűnik, hogy a prózaírók is a vers formáját tartották a legmegfelelőbbnek az ilyen témákhoz. De a 20. században egyébként nem annyira jellemzőek ezek a versek. Ady és Babits sem írt ilyesmiket, egyedül Kosztolányi Dezső az, akinél még olvashatunk egyetlen rövid verset, amely nem is tartozik a durvábbak közé. Így hangzik:

KIS BORBÉLYHÁZ

Picike kéjnők, ti kiket kifestett
fantáziám, tiétek ez a dal,
egy férfitől, kinek az álma feslett
s útszélre vágta már a viadal.
Kis bordélyházam, túl az óperenciákon,
hadd lássa más is, nyíljék kapuja
s lépjen ki onnan százezer buja
kislány gyűrött selyembe haloványon.
Sáros angyalkák, ti hüvelyknyi lányok,
piskótatestek, kapualjban állók,
idézzetek halálos éjeket,
és piszkos, parfümös ruháitokban
készítsetek mocsaras kéjeket.
Hegyes cipőcskétek bús vágyra koppan,
ha izzadt kéj mézibe forrotok,
gyönyört szaglász kis sáros orrotok.
A seggecskétek két kis gumilabda,
és szörp a nyálatok ezüst patakja,
kéj, hogyha ültök s terpedt lábbal álltok,
aranyt pisiltek és habot kakáltok.

Reklámok

2 thoughts on “Amit a középiskolában nem tanítanak: klasszikus íróink erotikus művei (+18)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.