Úgy kezdtem hozzá a kötethez, hogy sok lesz benne a kviddics. Hát azért nem esett túlzásba Rowling, mivel volt benne az elején, de aztán a roxfortos kviddicskupa meg elmaradt. Na de nem is ez, sokkal inkább a Trimágus Tusa volt az érdekes. Azt is hallottam már, hogy a 4-5. részt filmben nagyon rosszul csinálták meg. Szerintem nem, mert nyilván voltak különbségek, de azért a történet magját nagyon jól visszaadta a film is. Az igaz, hogy Rowling még mindig próbálja finomra venni a dolgokat, pedig ő is érzi, hogy az első ártatlan halála egy fordulópont, és itt kezd elválni a mese műfajától.
Piton leült az asztalához, s onnan figyelte ténykedését. Harry nem nézett a tanárra; kirakodta az asztalra holmijait, és folytatta a szkarabeuszok püfölését, sok kis Pitont képzelve a bogarak helyébe.
Hiányzott a három iskola nagy bemutatkozása, azt hittem, hogy a kimaradt Roxfort himnuszt a könyvből vették, de nem. Az is a film saját találmánya, hogy a durmstrangosok csak fiúk (a sötét varázslatuk gyakorlása viszont közismert) és hogy a beauxbatonsosok csak lányok. Pedig nem rossz ötlet szerintem. És azt sem bántam, hogy a filmben Viktor Krumot nem púpos hátú, bicegő, mogorva embernek ábrázolták. Épp elég neki a mogorva. 😀
– Mondom, hogy van megoldás! – csattant fel Hermione. – Muszáj, hogy legyen!
A lány szemlátomást személyes sértésnek érezte, hogy szeretett könyvei megtagadják tőle a szükséges információt – ilyen még sose fordult elő.
Az egész sztoriban nagyon nem bírtam Ront, mivel féltékenykedik, mindenkinek beszól és elrontja a kedvét, pedig csak magát bosszantja fel. Harrynek és Hermionénak is okoz rossz napokat, és mivel ebben a részben már feltűnnek a csajok, az csak még jobban megbonyolítja az egészet. Chot eddig sem és most sem szerettem, de Cedric nagyon szimpatikus volt. Nem tudtam, hogy az apja ilyen kiállhatatlan, így már látok potenciált az új HP-könyv alaptörténetében.
– Nem hallottad véletlenül, amit Granger kisasszony kiabált, Hagrid?
Hermione kissé elpirult. Dumbledore jóindulatúan rámosolygott, és így folytatta:
– Hermione, Harry és Ron továbbra is igényt tartanak a társaságodra – én legalábbis erre következtetek abból, hogy kis híján rád törték az ajtót.
Rita Vitrol is sok szerepet kapott, aki megint csak nem emelte a történet rokonszenves vonalát. De emellett Siriusból is sokat kaphattunk, ennek viszont örültem. Persze az nem volt hihető, hogy Piton ne ismerné fel a Zordót (meg úgy bárki), de legalább ott lehetett Harry mellett. És Dobby! Őt se felejtsük ki, mert kedvenc kis házimanónk a Roxfort konyháján kapott állást, így mindig Harry közelében maradhat. Hermione MAJOM-akciója viszont nem volt túl sikeres, nem csodálom, hogy a filmből kihagyták.
A durrfarkú szurcsókok látványos növekedésnek indultak, annak dacára, hogy továbbra sem derült ki, mivel táplálkoznak. Hagridot ez roppantul fellelkesítette, s azzal az ötlettel állt elő, hogy a csoport tagjai estéről estére felváltva látogassanak el a kunyhójába, és vezessenek naplót a szurcsókok fejlődéséről. A feladatot ráadásul olyan arccal hirdette ki, amilyet a Mikulás vághat, mikor egy különösen nagy ajándékot húz elő a puttonyából.
Hagrid is sokat szerepelt, örültem, hogy ő tartja továbbra is a Legendás lények órát. De a legérdekesebb szereplő Rémszem Mordon volt, akit nagyon megkedveltem és mindig színfoltot hozott a sztoriba, csak aztán eszembe jutott, hogy ez lényegében nem is ő. Egyébként az egész Kupor-szál jobban tetszett a filmben, és az én butaságom, de nekem csak a könyv után esett le, hogy Karkarov volt az, aki köpött a bíróságon. Viszont a könyvben Mordon még annál is durvább órákat tart, mint a filmben, de így legalább három fontos átok teljes hatását megfigyelhettük.
A tusa ugyanolyan szuper volt, a bál is, és végre nem csak a Griffendél-Mardekár páros került középpontba. Érdemes volt elolvasnom, mert sok-sok újdonságot kaptunk a varázslóvilágról, és a másik két iskola által Rowling az egész világra kiterjesztette a hatalmát. 🙂
– Kedden veszíts el egy értékes tárgyat – javasolta.
– Megteszi – bólintott Ron, és leírta a jóslatot. – Méghozzá aaaa… Merkúr miatt. Téged pedig támadjon hátba valaki, akit a barátodnak hittél.
– Aha… ez jó – jegyzetelt Harry. – Azért, mert a Vénusz a tizenkettedik házban van.
– Szerdán pedig bunyózni fogok, és jól megvernek.
– Ááá, én akartam bunyózni. Na mindegy, akkor én elveszítek egy fogadást.
– Igen, mert arra fogadsz, hogy én győzök a bunyóban…
10/10
Pergamenre hányt szavak 
Visszajelzés: The Seven Best "Harry Potter" References in Becky Albertalli’s "Leah on the Offbeat" - MuggleNet