Miért használnak az írók álnevet?

Néhány kérdést tettünk fel álnevet használó íróinknak, amelyek segíthetnek rávilágítani, mi motiválja az írókat arra, hogy ne saját nevükkel jelentessék meg a köteteiket. Négy írónk – Szöges Emese, Danielle D. Taylor, Leda Schwartz és E. M. Miller – válaszait olvashatjátok.

1.Először is, te miért döntöttél az álnév mellett?

Szöges Emese: Mindig is álnévvel képzeltem el a kiadást, soha nem is akartam a saját nevemmel megjelenni. Mindenképp szükségét éreztem annak, hogy különválasszam azt a személyt, aki dolgozik, tanul, bevásárol, leviszi a szemetet – attól, aki ír.

Danielle D. Taylor: Mindig is volt bennem egyfajta bizalmatlanság a magyar nevű írókkal és így a karakterekkel szemben is. Talán azért, mert túlságosan olyan érzésem volt, mintha velem vagy az ismerőseimmel is történhetne, én pedig jobban szeretem, ha teljesen elkülönül a könyv a valóságtól. Ezért se volt kérdéses számomra, hogy ha valamikor megjelenik írásom, nem csak a karakterek, hanem az írói nevem is külföldi lesz. Másrészt az én esetemben ez egyfajta tisztelgés is édesanyám és a családja előtt, mert ők szerettették meg velem az írást és olvasást, ezért is lett Taylor az írói nevem.

Leda Schwartz: Schwartz Léda, illetve Leda Schwartz álnéven írok. A romantikus-erotikus műfaj, amiben alkotok, illetve a témáim kényessége miatt döntöttem így. Első könyvemben rideg valójában mutatom be és bírálom a magyar egészségügyet, valamint egy titkos szerelmi viszonyt ábrázolok. Mindkét téma nagyon megosztó, amiért rengeteg dicséret és megannyi támadás is ért. Sajnos sokkal könnyebb egyes olvasóknak elítélni a karaktereket, mint végiggondolni a mögöttes tartalmat, és megérteni a viselkedésüket, a miérteket. Szeretném, ha a könyvkritikák, akár rosszak, akár jók, nem a személyemnek, hanem a könyv írójának, a szerzőnek szólnának, ezért választottam álnevet.

E. M. Miller: Az írói álnevemet 2013-ban találtam ki. Mert úgy döntöttem, írói álnév alatt szeretnék részt venni irodalmi pályázatokon. Az első ilyen nagy pályázatom, ahol írói álnév alatt próbálkoztam, az Aranymosás volt. Igyekeztem hangzatos, mindenki számára könnyen megjegyezhető nevet kitalálni. Addig kísérleteztem a nevek variációjával, míg végül megszületett E. M. Miller. És nem is szeretnék rajta változtatni. Ha a pályázaton kérik, már így nyújtom be.

2. Az álneved mellett megismerhető az olvasók számára a születési neved, vagy ügyelsz rá, hogy inkognitóban maradj?

Sz. E.: Szeretnék inkognitóban maradni. Máskülönben azt hiszem, az álnévnek semmi értelme nem lenne.

D. D. T.: Nem szeretem kiadni a születési nevem, mert szerintem ha valaki az álnév mellett dönt, akkor az is része lesz az írói világának, a megteremtett csodának.

L. S.: A valós nevem nem publikus senki számára.

E. M. M.: Egyáltalán nem. Aki ismer személyesen, és tudja, hogy írok, annak nem újdonság. Nyílván az ő szemükben Márton Éva vagyok, s nem E. M. Miller. Ha rákérdeznek, természetesen megmondom az igazi nevem. Sajnos a környezetemben sokan nem is tudják, hogy írok és könyvem jelent meg, de igyekszem minden fórumon, ha lehetséges, bemutatkozni. Írói vagy igazi név alatt.

3. Mit gondolsz, miért hasznos a magyar álnév, és miért a külföldi?

Sz. E.: Szerintem a magyar álnév hitelesebb, „önazonosabb”. Magyarok vagyunk, magyarul írunk, magyaroknak. Számomra semmi értelme egy külföldies hangzású névvel megpróbálni eladni magam. A tapasztalatom egyébként is az, hogy ezek a kitalált nevek elég könnyen felismerhetők, és az első másodperc után „érezni” lehet, hogy azok valójában egy magyar személyt takarnak. Én legalábbis elég gyakran ráhibázok. Tudom, hogy van az a sztereotípia, hogy a külföldi szerzőket szívesebben olvassák az emberek, de ha tényleg igaz, akkor biztos, hogy ez így rendben van? Miért nem akarjuk megmutatni az olvasóknak, hogy igenis a magyarok is tudnak élvezetes könyveket írni?

D. D. T.: Ahogy korábban írtam, én a magyar neveket mindig is kerültem. Persze megvan a maga haszna, mert sokakat ismerek, akik külön a magyar írók műveit keresik. De az olyanok esetében, mint amilyen én is vagyok, úgymond előny a külföldi név.

L. S.: Ha valami külföldi, nyugati országból származik, az csakis jó lehet, így gondolkodnak sokan. Ezért vált divattá a külföldi álnévválasztás mizéria. A magyar álnévvel viszont könnyebb azonosulni, főleg, ha magyar szereplőkről ír az ember. Nekem magyar és külföldi nevem is van. Schwartz Léda, illetve Leda Schwartz.

E. M. M.: Ezen még nem gondolkodtam. Valahogy anno természetesnek tűnt, hogy külföldi nevet válasszak magamnak, eszembe nem jutott volna, hogy magyar nevet is válasszak. Nyilván, ha a szerettem volna, akkor Márton Éva név alatt publikálok. Hogy hasznos-e? Azt nem tudom megmondani, talán ha egyszer befutok, könnyebben tudok válaszolni.

4. Első könyvek megjelentetésénél gyakori az álnévhasználat. De gondolkodtál azon, hogy „befutás” után felvállalod a saját neved?

Sz. E.: Nem, soha. Kilétemet fedje balladai homály.

D. D. T.: Soha. Szerintem aki álnév mellett dönt, annak jó oka van rá, és nem csak az, hogy az ismerősök nehogy rájöjjenek, hogy írunk, vagy éppen mit és hogyan írunk. Az álnév lehet a megalkotott világ része, vagy egy olyan énünk neve, aki csak írás közben jön elő, de a való életben fél megmutatni magát.

L. S.: Ha egy író befutott az álnevén, akkor nincs értelme megzavarni az olvasókat egy újabb névvel, egy újabb identitással. A követőimnek én mindig is Léda maradok.

E. M. M.: Természetesen!

5. Már kikopott szokás, de mi a véleményed arról, hogy nők férfi álnév mögött jelentetnek meg könyveket?

Sz. E.: Nem feltétlenül gondolnám, hogy kikopott – sőt, bizonyos zsánerek, pl. a sci-fi esetében szerintem ennek manapság is van létjogosultsága. Csúnya berögződés, de az emberek másképp olvasnak férfi és női szerzőtől. És szerintem még egy kicsit messze vagyunk attól, hogy ez másképp legyen – bár a haladás tagadhatatlan.

D. D. T.: Az írók nevét mindig megnézem, de a nemük számomra nem fontos. Főleg ma már elfogadott, hogy mindenki maga dönt arról, hogy milyen nemet választ, hiába ez egyeseknek még furcsán hangozhat. Minden döntésnek oka van, és bár régen ilyesmit azért tettek, hogy egyáltalán kézbe vegyék a női írók munkáit, ma már inkább az önkifejezéshez lehet köze szerintem.

L. S.: Félrevezetésnek tartom, de engem különösebben nem zavar. Én ugyanis nem az alapján veszek egy könyvet, hogy milyen szépen cseng az író neve, vagy hogy férfi vagy nő írta-e, hanem minden esetben a téma kell, hogy megfogjon és felkeltse az érdeklődésemet. Az az elsődleges.

E. M. M.: Jó kérdés, ugyanis ezen még nem gondolkodtam. Modern világban élünk, miért ne tehetné meg? Lehet, sikeresebb lesz és befut egy férfi név alatt, mint az igazi nevén. Lehet, számtalan ilyen létezik, de én egy író nevét tudnám felhozni: J. K. Rowling.

6. És végül, tudnál mondani egy olyan szerzőt, akit nagyon szeretsz, és álnéven publikált vagy publikál?

Sz. E.: Kortársat, azt hiszem, most hirtelen nem tudnék mondani. Többet kéne olvasnom.

D. D. T.: Csak egyet? Amanda Quick-et mondanám, aki miatt én is elkezdtem az írást. Az írónő nem kevesebb, mint három néven ír, és minden nevéhez más világ tartozik. De ha mondhatok többet is, akkor két magyar írónőt emelnék ki, mégpedig Benina-t és SpiritBliss-t.

L. S.: Borsa Brown.

E. M. M.: Hazai nagy kedvenc íróm: Lőrincz L. László. Remélem, egyszer szerencsém lesz, és találkozhatok vele.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.