Szaszkó Gabriella – Maradj velem, avagy ezt bizony benéztem

Kiadó:
Oldalak száma:
416
Borító:
FÜLES, KARTONÁLT
Kiadás éve:
2016
Sorozat:
David ​Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt. 
David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz… 
Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik? 
Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik?

Választanom kellett a polcomról valamit, ami látszólag könnyed, gyorsan olvasható, félbehagyható, esetleg romantikus történet, mert a tanulós időszakomban nem szerettem volna olyat olvasni, ami belefúrja magát a fejembe, és nem ereszt. Hát most már bevallhatom, hogy ezt nem sikerült megvalósítanom…

Szaszkó Gabriella kötete csak kívülről tűnik egy édes, romantikus sztorinak, belülről köze sincs hozzá. A fülszöveg sem cáfolta meg ezt az első benyomást, mert bár van említve benne egy tragédia, mégis ott van a szerelem témája is. Úgy gondoltam, hogy a TestVÉR-hez hasonlót tartogathat, mivel abban is ez az alapsztori. Hát ebben a könyvben nem ez volt a fő konfliktus, sőt.

Persze van benne romantika, mert David Pennington, a befutott író saját maga elől is rejtegetett érzéseire bukkan, amikor együtt gyászolják Chris elvesztését Amyvel. Lehet, hogy ezen a részén a könyvnek sokan fennakadnak és nem értenek egyet az egésszel, szerintem is merész vállalkozás ez az írónőtől, mert ha az olvasó a jelen eseményeit megveti, akkor csak a múltbéli szál fogja érdekelni. Nálam ez nem így volt, bár az tény, hogy sokkal megrázóbb volt David könyvét olvasni. Merthogy úgy dönt, a világ elé tárja förtelmes gyerekkorát, ami a testvérét ilyen tettre ösztökélte.

(…) az öngyilkosságnak gyakran a hátramaradottak életének megkeserítése a célja.

Szerintem a Pennington-család élete nagyon szépen lett bemutatva. Éreztem azt a gyermeki naivságtól harmonikus családi életet, ami a legjobban meghatározza az embert egész élete során. Kicsit eltérnék a könyvtől, de pontosan ilyen történeteket adnék minden szülőnek készülő ember kezébe, mert sokan annyira félvállról veszik a nevelést és a gyermekvállalást, hogy el sem gondolkodnak azon, hogy minden egyes szavuk és tettük a gyerekük lelkébe ég, és a későbbiekben meghatározza majd a személyiségét, a tetteid, az értékrendjét. Az alapján fog másokkal és a saját családjával és gyerekével viselkedni, amit otthon látott egész gyerekkorában. Egy Csernus-előadáson szembesítettek egy édesapát azzal, hogy bár ismeri a saját hibáit, változtatni nincs ereje, viszont a lánya őt tekinti a mintának, ami alapján – tudatosan vagy tudattalanul – párt fog választani. A férfi azt válaszolta erre, hogy áh nem, mi nem olyan család vagyunk, majd később azt, hogy ő nem fogja ezt engedi. Na, pontosan az ilyen szőnyeg alá söprés és beszűkült látásmód az, amivel nem előzhető meg az, hogy a rossz példát továbbörökítsük.

A kérések kiszolgáltatják az embert. Gyerekként, ha valamit nagyon szeretnénk, másokon múlik, hogy megkaphatjuk-e. Anyám nagyon jól tudta ezt, élt is a lehetőségével.

A Maradj velemben a gonosz, megkeseredett, alkoholista anya a bűnös mindenért, rá irányul az olvasó és a fiúk haragja is. Csakhogy én a történet közepén rájöttem, hogy az igazi hibás itt az apa. Mert tudta, hogy mi folyik a házban mikor hetekre megy el dolgozni, mégis elment, mert semmi hasznosat tett akkor sem, ha otthon volt, és mert nem volt elég ereje ahhoz, hogy változtasson már az első jeleknél. Inkább elmenekült otthonról, a fiúkat pedig magára hagyta. Én őt hibáztattam, aki persze példaként szolgált a gyerekek számára, mert tőle rosszat sosem kaptak, de megvédeni sem tudta őket.

Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb.

Szaszkó Gabriella nagyon szépen ír, és fontos témákat érint. A testvéri szeretet süt a lapokról, David kisfiúként nagyon szeretni- és sajnálnivaló, elfacsarodott a szívem mindig, mikor róla olvastam. A nagytestvér Chris felelősségével tudtam azonosulni, mert nekem is van két kistestvérem, és tudom, hogy a nagyobb higgadt viselkedése az, amiből a kicsik erőt merítenek, így Chrisnek is mindig magabiztosnak és nyugodtnak kellett lennie, ameddig bírt.

Eddig a kocsim rejtekében egészen rendben voltak a dolgok, hiszen csak a visszapillantó tükörből kellett anyám szemébe néznem. A Harry Potter és a baziliszkusz jutott róla eszembe. Szemtől szemben kizárólag az ellenző menthetett meg anyám kővé dermesztő pillantásától.

Emellett a gyászfeldolgozás kap főszerepet a jelen eseményeiben, ami szintén egy nagyon nehéz dolog. Főszereplőink inkább menekülni próbálnak az öntudatlanságba, amit persze nem csodálok, a könyv befejezése után én is megittam egy sört, mert ennyi szenvedést nem lehet ép ésszel bírni. Szóval nem meglepő, hogy ez egy igen kemény könyv volt, amire lelkileg nem készültem fel olvasás előtt. De nem bántam, mert igazán értékes mű, ami jó lenne, ha másokat is gondolkodásra sarkallna.

Nagyon mélyen el kellett rejtenem a szobámban az olcsón vett rémregényeket, de a fantáziámat nem vehette el tőlem senki, magamnak bármikor kitalálhattam újakat. A belső világom mindig a rendelkezésemre állt, hogy elmeneküljek a valóság elől.

Bár a történet számomra így is teljes, de a következő rész Amy oldaláról mutatja be az eseményeket. Ez szerintem ebben az esetben indokolt is, mert én sem értettem igazán a lány motivációit, érdekelnek a gondolatai, meg a Chrisszel való kapcsolatának részletei is, amit David nem tudott tolmácsolni az olvasóknak.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akit nem riasztanak el a komoly témák, és akik eddig elzárkóztak a magyar írók könyveitől, mert Szaszkó Gabriellában biztosan nem fogtok csalódni. 🙂 A könyvet köszönöm szépen a Maxim Kiadónak.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjh

10/9

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.