Csapody Kinga (szerk.) – Szakítós

Kiadó:
Oldalak száma:
376
Borító:
KEMÉNYTÁBLA
Kiadás éve:
2018

19 ​kiváló szerző, 19 remek novella

„A könyvben összegyűjtött, érzékenyen megírt történeteken keresztül mintha egy filmet néznénk, úgy követhetjük e pillanatokat a főhős szemszögéből, és tekinthetünk be ennek a lelki folyamatnak olyan árnyalataiba, amik óhatatlanul felidézik saját emlékeinket is.” Dr. Almási Kitti

A nagy érzelmi viharok ideje a kamaszkor, a fellángolásoké és a nagy csalódásoké, a heves vitáké – nemcsak a szerelemben, de barátainkkal, családunkkal is. Szakíthatunk szülőföldünkkel, kultúránkkal, kedvenc sportunkkal vagy hobbinkkal, és persze azzal is, akiről azt hittük, hogy maximum az ásó, a kapa és a nagyharang választhat szét minket.

Balázsy Panna, Bencze Blanka, Berg Judit, Dragomán György, Erdős Zsuzsa, Garaczi László, Háy János, Horányi Hanna Zelma, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Király Anikó, Lakatos Levente, Makai Máté, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Nagy Ildikó Noémi, Szabó T. Anna, Tasnádi István, Totth Benedek remek novellái bár nagyon különböző hangon íródtak, egy dolog közös bennük: újra rádöbbenhetünk, hogy a legnagyobb csalódásokból is tudunk erőt meríteni, tanulunk belőlük, és egyszer majd mosolygunk is rajtuk.

Az első című gyűjtemény után nem volt kérdés, hogy a Szakítóst is rögtön el fogom olvasni. Csakhogy ennél a kötetnél már nagyon vegyesek az érzéseim. Valahogy nem kötött le annyira, sok novella nem is a párkapcsolatokról szólt, ami persze nem baj, csakhogy én arra számítottam. A borító nagyon nem tetszik, le is szedtem rögtön, a belső piros kicsit jobb. De egyszer megérte elolvasni.

A szakítás: lehetőség. Tanulj meg élni vele.

Vegyük végig azokat, amikről szerintem érdemes szót ejteni. Bencze Blanka novellája, bár kiszámítható volt, de arról szólt, amiről kell, egy kapcsolat nem túl kellemes véget éréséről. Dragomán Györgynél várható volt, hogy máshonnan közelíti meg a témát, érdekes szösszeneteket olvashattunk a novellájában. Garaczi László írása is furcsa volt, rávilágított, hogy a szakítás nem csak a gimis fiataloknál gyakori, hanem családos emberek között is előfordul, és valóban sokkal érdekesebb is volt ez a megközelítés. Jó néhány szimpla szakításról is olvashattunk, de azok nem annyira érintik már meg az olvasót, a szerelmes sztorik tele vannak ilyenekkel, és ezeket nem is vesszük túl komolyan.

A legtöbb szerelem akkor ihleti meg a művészt, amikor vége szakad.

Háy Jánosnál a kapcsolatok mellett a kornak a bemutatására is nagy hangsúlyt fektetett, bár ez a novellája most annyira nem tetszett. Voltak másféle szakítást feldolgozó történetek, mint például kiszakadás egy közösségből, de mint mondtam, ezek nem annyira érdekeltek. Nem úgy, mint Kalapos Éva Veronika novellája, ami igazán jó oldalról fogott meg egy átlagosnak számító gimis szakítást. Tetszett, ahogyan a sarokba szorított anyuka szemével követjük az eseményeket. Karafiáth Orsolya novellájánal egy bajom volt: hogy először azt hittem, mindegyik rész más történet, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez egy nagy egész, így újrakezdtem. Ez a novella volt az egyik legjobb a kötetben, nagyon jól mutatta, hogy hová sodorhat egy érzelmi megrázkódtatás, vagy néhány becsmérlő szó akárkit, nem csak a kamaszokat. Király Anikó novellája is hasonlóképpen szólt erről a témáról, de talán jobban érdekelt ebben a történetben a két testvér megosztó szerepe a családban.

A lányok mindig pontosan tudják, hogy mennyi ideje tart a kapcsolat, hónapra, napra, percre…

Lakatos Levente története nagyon élvezetes volt. Nála úgy éreztem, hogy igazán nekifeküdt a feladatnak, nagyon szépen ki volt dolgozva az egész, örültem, hogy ez a történet kapott nagy helyet a kötetben, és nem valami kevésbé fantáziadús sztorit kell végigszenvednem ennyi oldalon keresztül. Makai Máténál a cselekmény nem volt annyira érdekes, de a barátságot és a hovatartozás hiányát jól bemutatta. Mészöly Ágnes is ugyanezt a témát dolgozta fel, az ő novellájából a tesitanár maradt meg nekem nagyon, talán mert hasonlóval én is találkoztam már.

Van benne valami, mintha ahelyett, hogy szeretlek, azt mondanám, anyádpicsája.

Molnár T. Eszter novellája is tetszett, és itt sem a szakítás része, hanem maga az, hogy hogyan alakul a főszereplő sorsa egy ilyen balszerencse után. Sokszor eljátszottam már én is a gondolattal, hogy mit csinálnék, ha elfogyna a pénzem, rossz vonatra szállnék vagy nem is jönne több vonat aznap, és lemerülne a telefonom. Volt egy jó hangulata a történetnek. Ehhez hasonló volt Tasnádi István története is, ő is mindig az egyik színfoltja a novellásköteteknek, vártam, hogy olvashassam.

(…)nem az a nagy ő, akit meglátsz, ideges leszel, hanem az, akivel tökéletesen nyugodt vagy mindig.

Az utolsó pedig Totth Benedek története volt, ami tetszett, örültem, hogy az egy fiúra két lány felállás után láthattunk egy egy lányra két fiú felállást is, aminek főszereplője egy érzelmileg nagyon labilis lány volt. A résztvevők tudta nélküli hármas párkapcsolatok kimenetele persze sosem happy end, de maga az egész kötet is elég szomorú volt az adott téma miatt.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjhszivkjhszivkjhszivkjh

10/6

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.