Interjú Vásárhelyi Rékával, a Habfürdő blog bloggerével

 

A Miskolci Egyetem, Könyvtár, Levéltár, Múzeum Girltalk elnevezésű nőnapieseményén találkozhattak az érdeklődök Vásárhelyi Rékával, aki személyes blogot vezet a lélek, életmód, stílus és DIY témákhoz is kapcsolódva. A könyvtár őt kérte fel az esemény levezénylésére, amely során volt lehetőségem kérdezni tőle.

Azt mondtad, ez a mai esemény kilépés a komfortzónádból. Volt már a Habfürdő bloggal kapcsolatos ilyen jellegű felkérésed?

Ilyen jellegű még nem volt. Amikor olvas valaki, az egészen más, mint a személyes megjelenés. Éppen ezért videózni sem szoktam, mert ez nekem nehéz. Valami átkattan az agyamban, és nem úgy megy, ahogy szeretném. Ezért döntöttem úgy, hogy ennek véget vetek, mert egyébként meg, ha azt nézem, minden adottságom megvan hozzá. Ez inkább egy belső akadály.

Milyen érzés volt most kiállni?

Jó érzés volt. Tanultam magamról megint. Lehet, hogy jobb lett volna, ha lassabban beszélek egy picit, de összességében azt gondolom, hogy jó volt. Sikerélménnyel fogok hazamenni, mert láttam az arcokon, hogy egy kicsit adott nekik valamit az esemény. És ez volt a célom. Ha csak öt ember megy haza egy gondolattal, amit mondtam, és ezt továbbviszi az életében, akkor ez az esemény már elérte a célját.

Többféle témában is írsz, melyik rovat a kedvenced?

Nem tudnék választani. Nagyon szeretek lelki témáról írni, kicsit ezért is jött létre a blog, csak aztán a személyiségem miatt éreztem, hogy ennél színesebb és könnyedebb bejegyzések is kellenek. A lélekkel az a „baj”, hogy olyakor elég mélyre sikerül egy-egy bejegyzés, ebből kifolyólag nem érkezik semmilyen visszajelzés, hogy az jó-e, vagy nem. Ha netán jól sikerül, akkor valahol belső munkát jelent egy ilyen bejegyzés olvasása, ezért nem várható, hogy reagáljanak, ha meg nem, akkor ezért nem érkezik reakció. Ugyanakkor sokszor van olyan, hogy fél évig a fejemben van egy téma, és hónapok kellenek, mire kidolgozom annyira, hogy jól írjam meg, és arról szóljon, amiről szeretném. Aztán amikor ennyi munka után nem érkezik semmi visszajelzés, ez egy picit bizonytalanná teszi az embert. Egy könnyed bejegyzéshez az emberek is könnyebben hozzászólnak, hogy ez jó volt, ez tetszett. Mostanában nyitok a divat és egyéb szépségipari bejegyzések felé, de igyekszem belevinni a sajátos gondolatvilágomat, hogy ne csak képek legyenek. A fotózás – mindkét oldalon – kicsit a hobbim, így nyilván ez is közel áll hozzám és szeretem. Nagyon szeretnék több DIY posztot, mert szeretek alkotni, de egyszerűen az időmbe nem fér bele. Tényleg nem tudnék egyetlen témát kiválasztani, mindig az éppen aktuális a kedvencem.

Így a modellkedés hogy fér bele az idődbe?

Ha budapesti lennék, ez sokkal könnyebb lenne. Tagadhatatlan, hogy nagyon Pestközpontúak vagyunk. Hiába csak két és fél óra a vonatút, az nekem az egész napomat elviszi, és a casting nagyjából öt perc. Azért utazni öt órát és szabadságot kivenni, hogy én ott legyek, az nem egyszerű. De igazából én ezt már elfogadtam, és azt gondolom, hogy azokkal az emberekkel, akikkel együttműködöm, ki tudok úgy teljesedni, hogy hobbi szinten kielégítsen a modellkedés. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy ettől vagyok talán egy kicsit egyedibb, hogy én nem Pesten csinálom, hanem igyekszem megmutatni, hogy máshol is lehet.

Hogyan készültél fel az eseményre? Hogyan próbáltad átadni azt az erős pozitív kisugárzást, ami a blogodat jellemzi?

Először is, akárhányszor arra gondoltam, hogy ez ciki lesz, rögtön azt mondtam, hogy ilyet nem gondolunk. Ha valaki azt mondta nekem, hogy ügyes leszek, akkor nem azt mondtam, hogy hát de ez meg az… Hanem azt mondtam, hogy remélem és igyekszem. Igazából megírtam a szöveget, amit el akartam mondani, úgy, mint egy bejegyzést. Teljesen úgy kezeltem, mert így könnyebben tudtam nyitni a téma felé. Ezt elolvastam, hozzátettem a diákat, és végül átadtam belőle, amit átadtam. Mivel az én gondolataim, így megtanulni nagyon nem kellett, de jó volt átfogóan látni a dolgot. Úgy tűnik, hogy nekem így írásban működik a dolog, akkor látok rá az életemre, ha leírom.

A jövőre nézve mik a terveid? Vannak hasonló komfortzónán túllépő terveid?

Mindenképpen. Számomra ez egy vízválasztó volt. Úgy gondoltam, hogy ha úgy tudok hazamenni ma, hogy kihoztam magamból a legjobbat, akkor igenis lépéseket kell tennem afelé, hogy legyen még több ilyen, még akkor is, ha ez nem egy kényelmes helyzet számomra. Nekem nagyon fontos, hogy az embereknek át tudjam adni azt, hogy értékesebbek, mint aminek gondolják magukat, és hogy hogyan lehetnének kicsit boldogabbak az életben. Úgy gondolom, hogy ehhez talán egy kis adottságom is van, úgyhogy szívesen foglalkoznék ilyesmivel a jövőben is, akár úgy, hogy én magam szervezem meg az egészet.

Köszönöm szépen a remek rendezvényt és az interjúlehetőséget! 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.