Könyvmolytársas? Lehetséges! Beszámoló a Molykalipszisről

A játék táblája, amit FairyDust készített el

Interaktív történet, melyben ti vagytok a főszereplők, de én írom a sorsotokat.

Túlélők vagytok egy veszedelmes világban, mindenki magáért felel, egyedül kell eljutni Bookaholic szigetére, ahol békesség és biztonság honol.

A történet kezdete:
Zombik, vérmes fenevadak, eltévedt gonosz lelkek vették át a hatalmat a világunk felett. Senki nem tudja kik ők, és mit akarnak, az azonban nyilvánvaló, hogy az emberhús a kedvencük. Sok a haldokló, de még több az áldozat, a számuk pedig lineárisan növekszik. Az életben maradtak elszigetelődtek, és szétszóródtak. Senki nem bízik a másikban, ami nem véletlen, hisz alakváltók is járnak közöttük. Mindenki egyénileg próbál boldogulni és ádáz harcot vív az életben maradásért. Azonban egy dolog közös az összes túlélőben; mind el szeretnének jutni Bookaholic birodalmába, ahol békesség és biztonság honol. Az út hosszú, fáradalmakkal teli és nagyon veszélyes. Kockázat ide, vagy oda, jobb mozgásban lenni, mint egyhelyben várni amíg éhen – szomjan veszik az ember, vagy szimplán más eledele válik belőle. Ahogy a közmondás is tartja: bátraké a szerencse. Vajon ki él és ki hal? Kié lesz a boldogság, és ki veszik oda?

A játék akkor ér véget egy túlélő számára, ha elér Bookaholic városába, és megmenekült válik belőle. A megmenekült játékosok plecsnit kapnak a birodalomban, bátorságuk jeléül.

-részlet FairyDust játékleírásából

Lassan véget ér a Molykalipszis – ezt éld túl!, amin én is sikeresen túléltem a megpróbáltatásokat. De annyira élveztem, hogy úgy gondoltam, mindenképp szeretnék róla egy beszámolót írni azoknak, akik esetleg kimaradtak. FairyDust a megalkotója annak a könyvmolytársasnak, amivel majdnem 100-an játszottunk a moly.hu-n.

Először is kolóniákba lettünk osztva, ami csak addig volt fontos, amíg az első városba be nem értünk. Ehhez kolóniánként különböző olvasási feladatokat kaptunk, ezután pedig mindenki úgy haladt, ahogy tudott. Volt még olyan, hogy ha beértünk egy városba, akkor be kellett várni a többieket, és ott közös feladatokat kaptunk. Ebből viszont kezdett az kialakulni, hogy a szervezőnek mindenkire egyéni feladatot szabott ki, és rengeteg levelet kapott, így szép lassan letisztult a játék, és mindenki maga vezette a pontjait egy táblázatban.

FairyDust kolóniái

Többen kiperegtek időhiány miatt, pedig szerintem elfoglaltságok mellett is szépen végig lehetett játszani a játékot, mivel rengeteg különféle pontszerzési lehetőség volt, amik közül mi választhattunk. Például tetszettek a kreatív fotózós és írós feladatok, volt pár nagy kvíz, ami mindenféle könyves kérdéseket tartalmazott, illetve kisebb molynyomozók is. A mini kihívások mindig jól jöttek, mert adott olvasmányból kellett keresni bizonyos kifejezéseket, ez pedig néha elég viccesre sikerült. 🙂

Szerintem szuper, hogy FairyDust is végigjátszotta a saját játékát. Amik még voltak: sodoku, bingó, lottó, közös olvasás valakivel, közös montázs egy közösen olvasott könyvről. Nehezebb feladatok is voltak, mint a komfortzóna-elhagyás, amikor kaptunk egy olyan műfajt, ami teljesen eltér az olvasási szokásunktól. A kevésbé bátraknak viszont egy random címke jutott, ami alapján olvasniuk kellett. Ami még szerintem a nehezebbek közé tartozott, az az olvasási maraton. Általában egy hétig tartott, és úgy emlékszem, hogy minimum 500 oldalt kellett elolvasnod, hogy kapj pontot. Az ünnepekhez kapcsolódóan is voltak plusz feladatok és potya pontok.

Ami még szerintem nagyon jó volt, hogy az egész játéknak volt háttérsztorija, képekkel és rövid hangulatcsináló leírásokkal lett bevezetve egy-egy új feladat. Aztán az is tetszett, hogy bárki csatlakozhatott ötlettel vagy kidolgozott feladattal a játékhoz, így a főszervező mellett egy-egy feladat erejéig mások is felbukkantak. Én komolyan mondom, hogy halálosan izgultam végig, azon voltam, hogy mindenen részt vegyek, és a következő olvasmányom már nem is az alapján választottam, hogy mit szeretnék, hanem hogy hány százalékos a molyon, meg beleillik-e valamelyik molykalipszises feladatba. 😀 Ez egyáltalán nem volt baj, semmi nem volt kötelező, és soha nem éreztem azt, hogy hátráltatna, sokkal inkább segítette a játék azt, hogy többet olvassak.

Gab001 mini kihívásos képe

Most pedig néhány gondolat arról, amit hiányoltam. Szerintem lehetett volna több kolóniás feladat, megvárni a többieket és az adott városban ugyanazt teljesíteni. Persze tudom, hogy ez azért lett később beszüntetve, mert sok macera minden városra külön odafigyelni, csak enélkül hangtalanul csusszantunk át egyik városból a másikba. Illetve ami még eszembe jutott, hogy olyan csudajó térkép készült a játékhoz, de a legtöbb feladat valahogy mindig a zombikhoz kapcsolódott, pedig volt ott még sok minden félelmetes, így én azokat is vártam.

Egyébként egy nagyon ötletes, olvasást segítő, molyokat összekovácsoló játékban volt részem, amit véresen, szakadtan és sebhelyesen, de TÚLÉLTEM! Azt is hozzá kell tennem, hogy rögtön jelentkeztem a következő játékra, a Juss fel a Harryx fedélzetére, és éld túl a Föld pusztulását! nevűre, amin majdnem 200-an veszünk részt. A kérdés már csak az, hogy ki fogja túlélni, és ki adja fel? 🙂

/Nagyon szépen köszönöm mindannyiunk nevében FairyDustnak a játék levezénylését, és azt is, hogy megengedte, hogy leírjam az élményeimet ezzel kapcsolatban./

Reklámok

2 thoughts on “Könyvmolytársas? Lehetséges! Beszámoló a Molykalipszisről

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.