Leda Schwartz – A harmadik szerető

Kiadó:

Colorcom Media

Oldalak száma:

434

Borító:

PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Kiadás éve:

2017

Létezik-e ​férfi és nő között érdek és testi vonzalom nélküli barátság? Mi számít egy házasságon belül megcsalásnak, és mi nem? Miért jár egymással karöltve a szerelem, a féltékenység és a birtoklási vágy? Válaszút elé állva, mire hallgass inkább: a szívedre, vagy az eszedre? Érdemes-e felrúgni egy több mint tíz éve tartó, megállapodott, nyugodt, komoly kapcsolatot egy hirtelen fellobbanó, fékezhetetlen szalmaláng kedvéért?

Leda Schwartz szenvedéllyel tűzdelt romantikus regényében nyomon követhetjük egy felnőtt nő életének két óriási tusáját. A belső vívódást a saját érzelmei, a szerelem ellen, amit nem a férje, hanem egy másik nős férfi iránt érez, valamint a meddő nő ádáz küzdelmét a gyermekáldás érdekében, a lombikprogramok sikertelenségeivel átitatott reménytelenséget, a feleség irdatlan fájdalmát, aki nem biztos, hogy arra született, hogy valaha ő is anya legyen.

„Egy nő két dologért képes bármit megtenni a világon. Azért, hogy legyen gyereke, illetve azért, hogy ne.” Mauriceau (1637-1709) francia szülész szakorvos

Hát ezzel a regénnyel én is úgy voltam, mint a két szerető egymással: se veled, se nélküled. Annyira kettősek az érzéseim A harmadik szeretővel kapcsolatban, hogy nagyon nehezen osztályoztam, de azért valamit szerettem volna írni róla, szóval most megpróbálom összeszedni a jó és rossz dolgokat egyaránt.

Szóval ez egy nagyon csajos regény, amiben elég sok szó esik a lombikbébi programról, és nekem talán ez a rész tetszett a legjobban. Nagyon valóságos és durva volt, nem takargatva semmit. És én ki is egyeztem volna azzal, ha ez a regény központi problémája, ebbe ássa jobban bele magát, de emellett ott volt az erotikus oldal is, ami egy idő után elnyomta a babakérdést és teljesen kitöltötte Szofi gondolatait.

Az elején szépen, részletesen, de nem unalmasba hajlóan ismertük meg annak a házasságnak az előzményeit, amelybe belecsöppentünk. Hiába akarta Miroslav rossz oldalát előtérbe helyezni a kötet, én mégis neki szurkoltam, mivel egetverő hülyeséget nem csinált, csupán egy kicsit belekényelmesedett a kapcsolatba. Sértődések helyett ezt kellett volna megoldania Szofinak, és beszélgetni vele, mivel minden párkapcsolatnak ez az alapja. És a vetélések dupla összetartással viselhetőek csak el, így még inkább furcsa volt nekem, hogy ebben a helyzetben keres új utat magának a főszereplőnk.

Álmodtam. Sokszor ugyanazt. Visszatérő vágyálom melengette a szívemet. Volt egy pici babám. Pár hónapos. Én a hátamon feküdtem, ő pedig a pocakjával az én mellkasomon. Beszélgettünk. Én elmondtam neki, hogy mennyire szeretem, és ő visszagügyögött, valószínűleg azt, hogy ő is. Nem értettem, csak éreztem. Együtt nevettünk. Simogattam a selymes, puha bőrét, magamba szippantottam a bódító illatát. Babaillata volt, mi más is lehetett volna? Szerelmes voltam a gyerekembe. Anya voltam. Álmomban.

A lényeg, hogy mégis ez történt, csakhogy egy dolog miatt sajnos számomra nem volt végig élvezhető a történet. Mégpedig Erik miatt. Ez nem hinném, hogy az írónő hibája, mivel nehéz olyan férfikaraktert kitalálni, aki nem hasonlít a férjre, de mégis ideális jelölt. Általában ezt a jófiú-rosszfiú ellentéttel szokták megoldani a szerelmi háromszögekben, és valamennyi itt is átjött ebből, de alapvetően szerintem nem szerette volna ilyen klisék mögé zárni a karaktereit Leda Schwartz. De nekem a legfőbb problémám az volt, hogy egyszerűen unszimpatikus volt számomra Erik, így nem tudtam egyetérteni Szofival, ezáltal pedig nem ragadt át rám annyira a vágy, hogy inkább róluk olvassak.

Néha magával sodort az esemény, de aztán jött valami, ami nem csak nekem, de Szofinak is betett, és ilyenkor mindig felmerült bennem a kérdés, hogy most ez mire volt jó? Nálam véglegesen a “pikáns” képpel vágta el magát Erik, és az is felháborított, hogy egyértelműen csak játszik a másikkal, de mégsem képes például védekezni. Csak akkor tudom azt mondani rá, hogy nem idióta, ha tényleg kétfelé húz a szíve. Akkor persze van értelme, hogy két kapura játszik, mivel nem képes dönteni, de ezt Szofi szemszögéből nem tudhatjuk biztosan, és nem is fogjuk soha. A végkifejlet viszont nekem azt mutatja, hogy nem volt itt igazi hezitálás Erik részéről.

A legvégén már rengeteg volt nekem a rinyálás, nem értettem, hogy miért rágjuk át ennyiszer ugyanazt a kérdést, ha már nincs is tétje. És nagyon sajnáltam Szofit, amiért nem képes túllépni az önsajnáláson, mert ha egyetlen éjszaka ennyire tönkre tette, akkor mi lett volna, ha egy szürke 50 árnyalatnyi jut neki a kötöttség nélküli szexből? Egyébként én elbírtam volna kicsit több szexet, de Szofinak biztos nem tett volna jót. Nagy pirospont az írónőnek, amiért az adódó klisés helyzeteket nem használta ki.

Örültem, hogy nem a szokásos véget ért a sztori, mert így tényleg valóságközelibb volt a viszony, nem pedig az az álombeli *nyugodtan lépjünk félre, majd megszökünk valahová és elválunk* vég. Örülök, hogy elolvastam. Szerkezetileg is jó volt, a borító is nagyon illik hozzá, egy-két szó viszont sokat ismétlődött, de az a korrektor hibája, hogy benne hagyta a szövegben. Férfiaknak azért éri meg elolvasni, hogy tudják, mi a nemtörődömség ára és következménye! 😀

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjhszivkjhszivkjhszivkjh

10/6

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.