Színházban jártam: Bűn és bűnhődés

Fotó: Bujdos Tibor, boon.hu

Dosztojevszkij világhírű regénye a bűn és a bűntudat témakörét járja körül. Kerülhet-e az ember olyan élethelyzetbe, amelyben elfogadott az ölés? Dönthetünk-e mások élete és sorsa felett? Mik a következményei egy torz eszme követésének?

Szabó Máté rendezésében, Hársing Hilda színpadra alkalmazásával volt látható a Miskolci Nemzeti Színházban Dosztojevszkij leghíresebb műve, a Bűn és bűnhődés. A nézőtér, mint minden előadáson, most is teljesen megtelt. A rendező és a dramaturg már egyszer színpadra vitte a művet Szonya címmel, ekkor a lány nézőpontjából mutatták be az eseményeket. A Miskolcon látható előadást objektív panorámaképnek nevezi Szabó Máté, amelyben egymással összefüggő élettörténeteket láthatunk.

Az előadás legfőbb kérdése, hogy igaza van-e Raszkolnyikovnak, amikor azt mondja, az embereket két csoportra oszthatjuk: közönséges és nem közönséges, tehát a többi felett állókra, akik dönthetnek mások felett, akik a magasztos cél érdekében akár ölhetnek is, és nem büntethetők meg ezért. Sőt, ezzel jót tesznek, az emberiség érdekében, mert kinek is hiányozna egy kártékony féreg, egy vén uzsorásasszony, aki mindenkinek csak a vérét szívta? És mi van a húgával? – kérdi Szonya. – Az baleset volt. – jön a felelet.

Fotó: Gálus Mihály Samu

Raszkolnyikov (Feczesin Kristóf) szenvedését, meghasadását, a bűntudatba betegedését követhetjük végig, mindemellett pedig rengeteg más szereplő élettörténetét ismerhetjük meg, amelyek cseppet sem boldogabbak a főszereplőnkénél. Katyerina Ivanovna (Szirbik Bernadett) nem tud ételt adni a gyermekeinek, mert a részeges férje a saját családját is meglopja, Raszkolnyikov húga kész belemenni egy érdekházasságba, és mindeközben Porfirij rendőrfőnök (Fandl Ferenc) sajátos módszerekkel szorítja sarokba a lehetséges gyilkost. De a legérdekesebb talán mégis Szonya (Mészöly Anna), akiben társra talál Raszkolnyikov, és oly’ mértékben hasonlatosnak tartja magához, hogy legféltettebb titkát is megosztja vele.

Szonya tanácsa egyszerű: vállald a szenvedést! Persze megfogadni sokkal nehezebb, így végül maga a néző sem tudja, megkönnyebbülést hoz-e a darab lezárása? A mozgó díszlet kinyílik, mögötte előbukkan a zenekar, a hó hullani kezd, és az utcát megtölti a jól ismert szereplőgárda. Ez az utolsó kép függővéget sugall, a darab nem zárul le teljesen, a nézők a valós hóesésben hazafelé tartva is magukkal viszik a látottakat.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s