Róbert Katalin – Szelídíts meg!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Oldalak száma: 272

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Kiadás éve: 2017

Sorozat: Vörös pöttyös

Róka kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.
Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok a nyakába varrják Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is, hogy korrepetálja matekból.
Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.
A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…
Mire elég heti egy különös óra?
Képesek lesznek meglátni a szívükkel azt, ami a szemnek láthatatlan?

Merülj el a történetben és hagyd, hogy a te szívedhez is szóljon Róka és a Kisherceg új, mai üzenete.

Na szóval. Ezt a könyvet csak azért olvastam el, mert kíváncsi voltam az írónő stílusára, meg hogy milyen ifjúsági könyveket tol a moly az arcomba, megéri-e próbát tenni velük. Most próbát tettem, és egyáltalán nem azt a kliséhalmazt kaptam, mint amit vártam.

Mindenki odavolt a tanárnőért, mert olyan fiatalnak nézett ki, mintha a nővérük lenne, nem is egy nyamvadt tanár, és állandóan ott cukiskodott nekik. (..) Mint a vélák, akikre mindenki ráizgul, aztán ha dühbe gurulnak, ocsmány szörnyetegnek néznek ki. Róka kicsit örült neki, hogy ő immunis rá, mint Harry Potter.

Leszögezem, hogy én nem vagyok oda a Kis hercegért, így ez a része nem érdekelt a történetnek. De egyébként jól volt adagolva, csak néha éreztem úgy, hogy erőltetve van ez a párhuzam, pl. szerintem elég lett volna a két főszereplőnk beceneve. Rókát a stílusával együtt nagyon kedveltem, a háttérsztorija is jó volt, bár nem volt nagy titok, hogy mi is az, ami vele történt. Kisherceg pedig egy olyan álomfiú, akire sok tinilány vágyik, és nekem most igazán jól esett egy kedves, rendes, lovagias srácról olvasni a macsó rosszfiú helyett.

– Ma nem olvasol? (…)
– Befejeztem és nincs kedvem másba kezdeni.
– Mert olyan, mintha benned maradt volna a történet és nem tudnád elengedni. Vagy inkább az nem engedne el téged.

Ez egy gimis történet, de annak nagyon is jó. A szerelem mellett sokat mereng a továbbtanulás nehézségeiről, ami tényleg kitölti a gimisek gondolatait ilyentájt. Nagyon örültem, hogy ez ki lett hangsúlyozva, mert én is szenvedtem az utolsó éven ezzel. Szinte senki nem volt az osztályban, aki biztos lett volna a céljaimban, én is csak azt tudtam, hogy mit akarom majd dolgozni, de azt nem, hogy erre melyik egyetem biztosít megfelelő képzést. Szóval ez igazán nem kis dolog, és nincs rá etalon válasz, de a kötet arra biztatja az olvasóját, hogy abban gondolkodjon, amit szeret és ami boldoggá teszi.

Ha valaki elmeséli, talán tök bénának tűnt volna ott ülni kettesben egy szobában, egyikük az ágyon, a másik meg egy széken, és csak fogni egymás kezét. Olyan ovisnak tűnt volna.
De nem volt béna, és nem volt ovis.
Pont tökéletes volt.

A szerelmi történet könnyed és édes volt, bár Kisherceg ezt is komolyabban vette, de pont ezért örültem annak, hogy felváltva mesélik a történetet Rókával. Jó ellenpontjai voltak egymásnak, és Róka részéről is két fontos témát boncolgatott a könyv: a szülők válását és ennek a gyerekre tett hatását (ez hiteles volt és szerintem sok csonka családban élő gyerek haragos gondolatait köpte Róka a szülei arcába) és a bántalmazást. Róka szüleit én is szívesen fejbe kólintottam volna, mert beszűkült látásmóddal csak a rossz jegyeket meg a jegyek hiányát látták, azt meg sem próbálták megtudni, hogy mi ennek az oka.

… Róka meg a kihívó pillantás 1.7-essel reagált, amit egyébként is fejleszteni szeretett volna ezen a hétvégén.

A lezárás szép és tiszta volt, nem futottunk felesleges köröket. Kittit imádtam, a szomorú felhangba vidámságot kevert, és nem egy viccen én is felnevettem. Örülök, hogy elszántam magam az elolvasására, ehhez a borító is hozzásegített, mert nagyon szép, és a történetben sem csalódtam. Gimnazistáknak ajánlom elolvasásra. 🙂

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjhszivkjh

10/8

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.