Lakatos Levente – A hatalom szabályai

Kiadó:
Oldalak száma:
338
Borító:
PUHATÁBLÁS
Kiadás éve:
2017
Sorozat:
Egyszer minden történet véget ér.
Egyszer minden titokra fény derül.
Egyszer minden szerelem elmúlik?Liza és Igor boldogságáért magyar olvasók ezrei szurkolnak. A Szigor-trilógia zárókötetében végre kiderül, hogy az imádott páros jövője eggyé forr vagy a politikai csatározások veszteségeként örökre búcsút kell inteniük egymásnak. Ami biztos: eljött az ideje annak, hogy végre mindketten megtanulják a hatalom szabályait.

Végre megérkezett a Szigor-sorozat befejező kötete. És azt kell mondjam, nem csalódtam. A borító nagyon jól passzol az első két részhez, és most hál’istennek nem kellett olyan sokat várnunk az újabb nagy találkozásra a szereplőink között. Mindegyik könyvnek más volt a hangulata, mert ugyanabban a történetben más és más dolog került előtérbe és ez nagyon jó. Az első rész a keménységé és ridegségé, a második a romantikáé és hevességé, míg az utolsó a megnyugvásé és mélyebb érzelmeké volt.

Egyetlen embert sem szabad a boldogságával ellentétes döntésekbe kényszeríteni.

Itt képbe került Liza nővére, Tilda, akit nagyon nem szerettem, de a kavarása mindig hozott új fordulatokat a történetbe. Kamilla is egy egészen más oldalát mutatta, őt nem igazán tudtam utálni, nem úgy, mint Orsolyát. Szóval tetszett, hogy jött egy kis vérfrissítés, de mégis családias maradt a hangulat. Mind Igor, mind Liza szála nagyon érdekes volt, így nem bántam, hogy fele-fele arányban olvashattam a szemszögükből. Lizának most is rengeteg probléma szakad a nyakába, míg Igor a nyomok eltűntetésén dolgozik. Neki ezzel válik könnyebbé döntéseket hozni, de azért így meggyűlt a baja pár dologgal. Újabb és extrémebb erotikus jeleneteket kaptunk ebben a részben, és pont eleget szerintem, hogy ne unjunk bele így a sztori végére. Emellett ez volt a legérzelmesebb kötet a háromból, Szigor most sokkal inkább csak Igor volt, sóvárgó érzelmekkel.

Szavakkal állandóan elbeszélünk egymás mellett, a tekintet viszont nem hazudhat. Az ösztön soha nem hazudik. Sóvárgunk Lizával egymás után.

Voltak váratlan fordulatok, sőt én végig elképedve figyeltem az események kimenetelét, mert azt hiszem, már elfeledtem, hogy Lakatos Levente mennyire mesterien csavarja a szálakat. Amikor azt gondolom, hogy oké, tudom mi következik, engem nem lehet ám becsapni, akkor valami egész más sínen folytatódik a történet. Szóval bár hosszúnak nem mondanám a könyvet, de nagyon eseménydús volt. A vicces az, hogy például mikor képbe került a kiscsaj, már tudtam, hogy ebből mi lesz, de annyira sok minden történt addigra, mire újra megjelent, hogy már eszembe se jutott, hogy ez a fordulat még várat magára.

Finoman az álla alá helyezem a kezemet, kicsit megemelem, majd a hüvelykujjamat végighúzom az alsó ajkán.
Hiányzik a vörös rúzs.
Hiányzik a reszketés.

A kötet vége előtti Igor-helyzet nagyon meglepett, és tetszett is ez az elegáns megoldás, amellyel végül a helyére került minden. Igen, maradtak nyitott kérdések, legjobban az foglalkoztatott, hogy mi lett Tildával, de ez így jó. Nem kell mindent kimagyarázni, nem lehet minden karakter szála elvarrt, mert az életben sem egyszerre oldódik meg minden. Az utolsó fejezet után kinyitottam a Szigor-boxomhoz mellékelt levelet is, és ezzel volt teljes és lezárt nekem a történet. Elégedett vagyok, örülök, hogy olvastam végre Lakatos Leventétől, és persze ezek után tervezek mást is olvasni majd tőle. 🙂

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikv

10/10

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s