Péterfy-Novák Éva – Egyasszony

Kiadó:
Oldalak száma:
176
Borító:
KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Kiadás éve:
2016

Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve.

Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.

Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.

Ez egy nagyon megrázó könyv beteg gyerekekről, családon belüli erőszakról, egy anyuka elkeserítő helyzetéről, mindez Miskolcon, ahol jelenleg én is élek. Naponta bejárom ugyanazokat az utcákat, amiket Éva, ugyanoda járok orvoshoz, ahol tönkretették az életét. Köszönöm, hogy leírta mindezt, mert ezzel számomra kiderült, hogy itt a helyzet annál is rosszabb, mint ahogy gondoltam.

Személyesen érintett ez a történet, több okból is. Egyrészt azzal kezdődik, hogy egy 22 éves miskolci lány ráeszmél, hogy gyereket vár, és fogalma sincs, hogy akarja-e. Méghozzá egy olyan férjtől, akit alig lát, és az még a jobbik eset… Aztán a másik helyszín a másik lakhelyem, mivel sokszor feljár a történetben Éva Egerbe. A könyv gimnazista koromban jelent meg, és az osztályomból páran elmentek egy találkozóra, ahol felolvastak a műből. Sajnos engem kihagyott ebből az élményből a tanárunk, pedig aztán mesélték a barátaim, hogy mennyire nagy hatású esemény volt, mindenki végigbőgte. Akkor döntöttem el, hogy én ezt el fogom olvasni, csak valamiért elfeledtem… Mostanáig.

Ha így marad, holnap leveszik a gépről és meg is foghatom. De persze, nem jósok. Kicsit unom már ezt a mondatot, különösen, hogy elhangzik naponta százszor. Ha humoromnál lennék, mondhatnám azt is: adjanak fel álláshirdetést, hogy jövendőmondót keresnek, igazán jól jönne ide egy, de nem vagyok humoromnál.

Végigkövethetünk egy felháborító, szívszorító, borzalmas kimenetelű szülést, és ami ezek után jön, azt már félig sírva, félig nevetve fogadtam – nem tudván, melyik a rosszabb. Mert Éva pontosan ugyanezt teszi: semlegesen fogalmazva próbálja kívülről szemlélni a múltja történetét, és még humort is csempész bele itt-ott. És ez így emészthető is volt, legalábbis olyan szinten, hogy nem készített ki, nem raktam le, hanem inkább még tovább olvastam és mérgelődtem, hogy hogy lehetséges ilyen hozzáállású embereket embernek nevezni. Teljes valójában el tudtam képzelni, ahogyan a bizonytalan, tapasztalatlan Évát ide-oda lökdösik a kórházban, és mindemellé egy jó szavuk sincs hozzá, sőt még ő a bunkó, amiért éppen szülnie kell, vagy éppen nem tud szülni.

SPOILER Visszamegyek a szobába, és megpróbálok olvasgatni. Egy halom újságot vett nekem a férjem, nehogy unatkozzam, mialatt meghal bennem a gyerekem. Ezért hát olvasgatok. Nehogy unatkozzam. SPOILER

Lehet, hogy nem “egyedi” történet, mert rengeteg ilyen tragikus sztori lapul egy-egy lakás falai között, de ez akkor is más. Ez szép stílusban papírra van vetve, ki van mondva, nevekkel és helyekkel alátámasztva, nem takargatva azt, amit mások minden nap elfednek. Persze lehet, hogy azok, akik távol állnak efféle tragédiáktól, nem tudják átérezni és ezért csak legyintenek, hogy száz ilyen van és már unalmas, de akkor nem lenne az, ha velük történne.

Jön a nővérke, mondom neki, hogy szülni fogok, kedvesen mondja, hogy épp itt az ideje, mindjárt műszakváltás, kapjam össze magam. Persze, a műszakváltás, majdnem kiment a fejemből. Olyankor a fű se nő fél órán át.

Minden egyes téma borzasztó és nagyon komoly ebben a memoárban, amik átélese után segítő kezet nyújthat ez a történet. Felsorolás szinten: SPOILER nem várt terhesség rossz körülmények között, beteg gyermek, családon belüli erőszak, vetélés/abortusz, halál. SPOILER VÉGE Hát hogy lehet ennyi balszerencsét egy életbe sűríteni?  És még számos dologról nem is beszéltem.

Rudi lekuporodik a kisszékre. Türelmesen várja, míg kipakolunk, és Zsuzsi a helyére kerül. Majd fog egy meséskönyvet, és elhelyezkedik a kiságy mellé. Most mesélni fogok neked. Ezt mondja állítólag, de számomra nehezen érthető a beszéde. Észreveszem, hogy fejjel lefelé fogja a meséskönyvet, de nem fordítom meg. Lehet, hogy így szebb lesz az a mese.

Nem akarom szaporítani a szót, úgysem tudom részletezni a könyvet spoiler nélkül, így maradjunk annyiban, hogy nem egy vidám történet, de minden sora igaz. Én nem gondolnám, hogy egy memoárnál karakterelemezgetésbe és cselekményvizsgálatba kellene belemenni, mert ha a valóság “ihlette”, akkor egyszerűen nem kritizálhatjuk. A történetből készült színdarab is, és egyébként blogként indult az egész. Olvastam olyan értékelést, miszerint jobb lett volna, ha blog marad, én viszont nem érzem azt, hogy a blog egy megfelelő felület egy ilyen történet elmeseléséhez.

Valami elemi erővel keresem mindig tovább a boldogságot, és futok valami után, amiről csak nagyon halványan sejtem, hogy létezik.

Örülök, hogy kitárulkozott nekünk saját történetével Péterfy-Novák Éva, a kötet végén még azt is láthatjuk, hogy jó helyre megy a bevétel, és ezáltal legalább egy kis ideig egy ilyen fontos témával is részletesebben foglalkozott a média. A kötet kívül-belül csodaszép, nagyon igényes kiadás, és könyvjelzője is van! 🙂 Jövő hónapban jelenik meg az írónő következő könyve, ami egy novelláskötet lesz, szerintem érdemes lesz azt is elolvasni.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikv

10/10

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.