Janne Teller – Semmi

Kiadó:
Oldalak száma:
182
Borító:
KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Kiadás éve:
2016
Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia…

Atyaég! Régen érintett meg könyv ennyire. Janne Teller kötetét először betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették, és mindkét oldalt meg tudom érteni, de én nem ajánlanám gyerekeknek. Ez egy nagyon nehéz téma és borzasztó hatással tud lenni az olvasóra. Méghozzá azzal, hogy rá kell jönnünk: semminek nincs értelme.

– Az élet értelmét kerestük. – Bólintott, mintha csak magának mondaná. – Az iskolában semmi ilyesmit nem tanítottak. Így magunknak kellett utánajárni.

Pierre Anthon hamar ráébredt erre, és azzal a lendülettel ott is hagyta az iskolát. De ez nem volt neki elég, a szilvafa magasából minden nap prédikált az osztálytársainak is, akik vehemensen ennek az ellenkezőjét állították. Addig  hergeli őket, míg el nem határozzák, hogy márpedig ők megmutatják Pierre-nek, hogy mi is az élet értelme. A gyűjtögetés kezdetben komolytalanul alakul, a felnőttektől most sem várhatják, hogy komolyan vegyék őket, és pont ezért a későbbiekben sem avatják be őket, egyedül szedik össze a Fontos Dolgok Halmát.

– Pár éven belül mindannyian halottak vagytok, semmik, akiket elfelejtenek. Úgyhogy ennyi erővel már most is elkezdhetitek gyakorolni, milyen is az.
Ekkor jöttünk rá, hogy valahogy rá kell bírnunk Pierre Anthont, hogy jöjjön le a szilvafáról.

A történet eleje in medias res indul, de mégis könnyedebb a folytatáshoz képest. Rövid, párbeszédes, egyszerű mondatokból álló fejezetek, mégis rengeteg fontos gondolatot tartalmaznak. Aztán elkezd épülni az a bizonyos nagy halom, és egyre jobban sokkolja az olvasót az abszurd cselekmény. Nagyon bedurvul minden, elszabadul a pokol, és a legfurcsább mindeközben Agnes fejében lenni és olvasni, hogy milyen ártatlanok a gondolatai. A Fontos Dolgok Halma ott veszti el az értékét, mikor elkezd összegyűlni. Ha valami igazán fontos, azt nem áldozzuk be azért, hogy meggyőzzünk egy fiút arról, ez ér valamit, és nem semmi. Pedig szépen lassan ez történik. Az elején a fűrésztelepre csak olyan dolgok kerülnek, amiket majd visszakapnak a tulajdonosok, majd hirtelen komollyá válik a gyűjtés, és a gyűlölet, a harag vezérlésével nő a tét.

(…) a felnőttek nem akarják hallani, hogy tudjuk, hogy igazából semmi se valami, és mindenki úgy csinál, ‘mintha’.

Aztán a tetőpont után fordul egyet a történet, és egy olyan múló dologban lesz részük a szereplőknek, ami megtöri a kitartásukat. Ezután vártam, hogy mégis mivel fog kiteljesedni ez az egész, hogyan lehet ezt lezárni, és nem csalódtam. Bár a fő kérdésre a válasz nem lett egyértelműen leszögezve, én úgy éreztem, mindkét lehetőség benne rejlett az utolsó fejezetekben. A karakterek egyébként nagyon változatosak voltak, egy egész osztály felsorakozott, mégis mindenki beadott tárgyából megtudtunk valami fontosat és maradandó. Egyikkel sem lehetett igazán azonosulni, de nekem ez is tetszett.

Ez a satöbbi azért fájt kicsit. Mintha az élet értelmét össze lehetne foglalni egy satöbbiben.

Olvastam olyan értékelést, aminek íróját az izgatta leginkább, hogy hol voltak a szigorú felnőttek és tanárok, miért nem szedték le a fáról a szülők Pierre-t, miért nem jártak utána egy-egy kisebb kitudódott balhénak. De szerintem egyáltalán nem ez volt a lényeg. Leszedhették volna a fiút a fáról, és akkor soha nem ülteti el a gyerekek fejében a kicsit sem lényegtelen kérdéseit, gondolatait. Megakadályozhatták volna azt is, hogy összegyűljön a Fontos Dolgok Halma, és soha nem derül ki, hogy azok tényleg fontosak voltak-e vagy csak tűnékeny dolgok. Ahogy az utószóban is említették, a gyerekek az identitásukat áldozták fel a történet végére, és lehet, hogy egy magassarkú szandál, egy horgászbot, egy fülbevaló vagy egy labda nem tűnik elég nagy dolognak, nem úgy mint SPOILER egy lány szüzessége, egy halott testvér, egy ujj vagy egy örökbefogadási nyilatkozat SPOILER VÉGE, de a lényeg, hogy az adott személynek mennyit jelent, mennyiben változik meg ő maga akkor, ha feláldozza majd eladja azt. Sőt, a legtöbb esetben nem a konkrét dolog, hanem az volt a fontosabb, amit szimbolizált.

És hirtelen kirázott a hideg a gondolattól, hogy hány különböző személyiség lakozhat valakiben.
Erős és szánalmas.
Kifinomult és kegyetlen.
Bátor és gyáva.

Rám nagy hatást gyakorolt ez a kötet, nem bírtam lerakni, és ha muszáj volt, akkor is folyton a gondolataim közé fészkelte magát, tehát nagyon ajánlom elolvasásra, de nem gyerekeknek. Azt meg, hogy van-e értelme az életnek, ne a könyvtől várjátok, nem fog helyettetek dönteni.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikv

10/10

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s