C. S. Lewis – A végső ütközet

Kiadó:
Oldalak száma:
264
Borító:
PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Kiadás éve:
2006
Narnia birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az elsőt, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címűt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media. A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű. Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban.
 
Narnia… ahol a hazugság félelmet szül… ahol a legnehezebb próbát a hűségnek kell kiállnia… ahol a remény talán örökre elveszett. Narniának utolsó napjaiban legveszedelmesebb ellenségével kell szembenéznie, a gonosz ezúttal nem kívülről, hanem belülről támad. Ezzel a megrázó viadallal érnek véget Narnia krónikái.

Sokáig húztam ennek a kötetnek az elolvasását, méghozzá azért, mert tudtam, fájdalmas lesz búcsút venni Narniától. És az is volt, de mivel egy fontos momentumot már lelőtt nekem Neil Gaiman, ezért úgy gondoltam, mostmár nem halogathatom tovább az elkerülhetetlent.

Ekkor Aslan így szólt:
– Legyen vége.

A felütés – mint mindig – most is meglepő volt, mert nem kapcsolódott semmilyen előzményhez. Volt egy majom meg egy szamár, akikről rögtön kiderült, hogy függőségi viszonyban vannak egymással. Gubanc könnyen befolyásolható, mivel nem tartja sokra magát, míg Fondor nem elég bátor ahhoz, hogy saját maga vegye át a helyét Istennek. Szóval elég távolról indít a könyv, de nagyon jó volt ez a mellékszál, ami aztán elhozza magával a végső ütközetet, mert nagyon sok gondolat volt benne Istenről, a megtagadásáról, a feltétel nélküli hitről, a többistenhitről és nyilván a halál utáni dolgokról, mert ez mégiscsak a zárókötet. Platón ideáiról is esett egy-két szó, amit meg is jelenített Árnyékország, ez is nagyon tetszett.

(…) világ a világban, Narnia Narniában.

Most is azt kell mondanom, hogy kiskanállal méri C. S. Lewis a történetét és a gondolatait, többször elkezd nagyon érdekes dolgokról elmélkedni a mesélő, majd kizökkenti magát és visszatér a főszálhoz, pedig bőven elbírna az egész sorozat kicsit több filozofálgatást. De tudom, ez egy gyerekkönyvsorozat. Bár érdekelne, hogy a szimbólumok és metaforák mit sugallnak a gyerekeknek. Aslan és Tash nagy szerepet kapott, de mint mindig, most is csak az utolsó pillanatban avatkozott bele a történésekbe. Nem számítottam a Tash megjelenésére, arra viszont igen, hogy megint az emberek és Narnia teremtményei között tör majd ki a háború.

– De legalább már nincs semmiféle átverés. Nem hagyjuk magunkat, minket többé nem szednek rá! A törpék csak a törpékért élnek!
– Látjátok? – mondta Aslan. – Nem hagyják, hogy segítsünk rajtuk. A hit helyett a számítást választották. Csupán saját elméjük tartja őket fogva, mégsem képesek kiszabadulni. Annyira félnek a beugratástól, hogy lehetetlen kiugratni őket onnan. De most gyertek, gyermekeim, más dolgunk van!

Tirian király ugyanolyan nemes volt, mint Caspian vérvonala mindig is, úgyhogy Narnia utolsó királyában sem kellett csalódnunk. Új karakter volt még Gyémánt, az egyszarvú, de régiekkel is találkozhattunk. A király segélykérésére Jill és Eustace tér vissza Narniába. Meg kell valljam, a 6. részből szinte semmire nem emlékeztem, pedig azt olvastam legutoljára. Annyira felejthető volt a két gyermek története, hogy bár tudtam, hogy ők fognak visszatérni, mégis a Pevensie-testvéreket reméltem. Eustace és Jill újabb változáson estek át egyébként, ami rájuk is fért, mostmár sokkal jobban megbecsülték a szerencséjüket. De hál’istennek nem sokkal később becsatlakozott a történetbe három nagy kedvencünk is. Na mármost, én nagyon vártam a magyarázatot Susanről, és szinte semmit nem kaptam. Ez azért nem volt szép lezárás Lewis részéről, Susan is megérdemelt volna egy normális indoklást.

Hihetetlen, mennyire jó tud lenni egy régi vicc, ha ötszáz-hatszáz évnyi pihenő után egyszer csak újra előhúzod.

De a csattanó nem is igazán ez volt, hanem az a kuszaság, ami a kötet végén történt. A fehér boszorkány nem jelent meg újra (akkor már tényleg halhatatlan lenne), de mindenki más igen. Ott volt a Narnia teremtésén részt vevő két gyermek – akikről tudjuk, hogy a saját idejükben már idős emberek -, és rajtuk kívül Caspian is, na meg a feledhetetlen Tumnus, a hódok, Cincz vitéz, és aki csak számít. Csodás utolsó nagy találkozás volt ez, amit mindenki várt. Aztán kezdtem nagyon izgulni: mi lesz a végkifejlet? És sikerült megdöbbentenie, mert bár arra számítottam, hogy Narnia becsukja kapuit – és ezt végig fogjuk követni, de arra valahogy nem, hogy a gyerekek és mindenki örökké él majd Narniában. SPOILER Aslan elmeséli, hogy saját világukban mindannyian vonatbalesetben meghaltak – ezen meglepődtem, ezért élhetnek mostantól örökké ott, Árnyékországban, ami teljesen ugyanolyan, mint Narnia – erre sem számítottam. SPOILER VÉGE

Az ajtón túl talán Aslan országa vár ránk, és ma este már az ő asztalánál vacsorázunk.

Ez elég biztató és megnyugtató végkifejlet volt, az utolsó bekezdés pedig nagyon szépen zárta az egész sorozatot. Mindenképpen megéri többször is elolvasni, rengeteg vallással kapcsolatos komoly gondolatot rejt a Narnia krónikái, emellett pedig a felszíne egy csodákkal teli mese. Én még ennél is többet el tudtam volna viselni ebből a világból. Elvégre Aslan mindig köztünk jár, és ő nem szelidített oroszlán. 🙂

Ám mindaz, ami ezután történt, annyira nagyszerű és annyira gyönyörű, hogy le sem tudom írni. Számunkra itt érnek véget a történetek, és már csak annyit mondhatunk, hőseink boldogan éltek mindörökké. Ám az ő valódi történetük csak ekkor kezdődött. Egész evilági életük, minden narniai kalandjuk borító volt csupán, címlap. Most végre elkezdték írni a Nagy Történet első fejezetét, amelyet a földön senki sem olvasott, amely örök időkig tart, s amelyben minden fejezet jobb, mint az előző.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikv

10/10

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.