A. O. Esther – Frigg rokkája II.

Kiadó:

KÖR-ÍV

Oldalak száma:

500

Borító:

Keménytáblás

Kiadás éve:

2017

Azt ​mondják, a szerelem az égben köttetik… De mi van azokkal, akik nem a dönthetnek a sorsukról? Vajon képes az ember ép lélekkel megúszni egy ráerőltetett házasságot?

Az idegenek érkezésével Syn lakóinak élete felbolydul, de csak Einarr családjának egy része tudja vendégeik kilétéről a teljes igazságot. Sonja szervezetét rejtélyes betegség támadja meg, ami – tekintve, hogy a többiekkel ellentétben ő még nem halhatatlan –, a középkorban számára akár végzetes is lehet.

Einarr arra gyanakszik, ugyanaz akar ártani Sonjának, aki előző életében megölte a lányt, ezért fáradhatatlanul kutat az egykori gyilkos kiléte után. Egy öreg látó segítségét kéri, hogy mágikus varázslatával felszínre hozza Sonja emlékeiből a legsötétebb titkok titkát, ám nem számít arra, hogy végül legközelebbi rokonai egyikével találja magát szemben, akit – hogy teljesítse vérbosszúját, meg kell ölnie.

Mindeközben a Sigurdsson család két esküvőt is meg akar ülni a nyári hónapi hónapok folyamán: Einarr mellett ugyanis húga, Asa is házasodni készül. Választottja a király legjobb harcosa, Ralf Knutsen, aki bár a helybéliek szerint igencsak vonzó férfi, könyörtelen, vérszomjas, szadista ember hírében áll.

A vendégségbe hívott násznép elárasztja a várost, ám nem mindenkinek tetszik Sonja és Einarr boldogsága. A férfi egykori szeretője, a király rokonságába tartozó Corina személyes sértésnek érzi Sonja puszta létezését, és úgy dönt, egyszer s mindenkorra elsöpri a zenészlányt az útjából…

Alex, James és Leif merőben új környezetben találják magukat, ahol, bár zenészként sikerül beilleszkedniük és megtalálják az elveszettnek hitt Sonját, szembe kell nézniük a viking kor minden nehézségével, és azzal, hogy az öröklét ára bizony nagy áldozatot követel mindannyiuktól.

Frigg rokkája tovább ragyog, s mágiájának erejével örök életet ad a Brennához hűséges alattvalóknak. Az életért azonban tetszik vagy sem, életekkel kell fizetni… De vajon meg lehet-e bocsátani a gyilkosságot? Feledni lehet-e az éveken át tartó hazugságot? Túlélhetik-e a szerelmesek, ha mással kell összekötni az életüket, miközben a szívük az igaziért dobog?

Befejeztem a Frigg rokkája második részét, és nem tudom miért, de én azt hittem, hogy ezzel lezárul a történet. De nem! Várható még egy harmadik rész, ami főképp Asaról és Ralfról fog szólni szerintem. Elégedettebb voltam olvasás után, mint az első résznél, de azért még mindig voltak szemet szúró dolgok a sztoriban.

Mondom először, hogy mi nem tetszett. Ebben a kötetben sok hibát fedeztem fel, és ez nekem mindig azt jelzi, hogy összecsapták a szöveget. Nagyon zavaró volt, hogy a szereplők egytől egyig szívbetegek – merthogy csak szívmegállással meg félredobbanásokkal meg fájó mellkasokkal jelezte az írónő, hogy egyes dolgok most megérintették egyik-másik szereplőjét. Emellett meg rengeteget sírtak. Aztán ha valaki hümmög, akkor nem beszél. Egy csomószor hümmögtek a szereplők teljes mondatokat, de én nem hiszem, hogy a megfelelő szó erre a hümmögés. És amikor azt hittem, hogy már nem fog szemet szúrni a luxuskörülmény, akkor belecsöppentünk egy wellnesshétvégébe. Ez azért már túlzás volt, itt feladtam minden jó szándékomat arra, hogy a viking korba képzeljem a cselekményt.

A szerelem égi ajándék, ami odafent köttetett.

Viszont sokkal több erőszakot és vikinges hozzáállást kaptunk, ami nagyon jó, mert végre eltűnt a jótékony rózsaszín köd. Sőt, több fordulaton meg is lepődtem, és a vége is tetszett, mert nem volt kiszámítható. (Én remélem, hogy Asa nem jön össze Alexxel a későbbiekben sem.) A fiúk a hozzáállásukkal többször felhúztak, mert mindenki elvárja Sonjától, hogy semmit ne csináljon, meg se mozduljon, ki se tegye a lábát, mert akkor rögtön történik valami. Nem mintha tehetne róla szegény, és egyáltalán nem hajkurássza a veszélyt, így nem érzem jogosnak, hogy mindig ő kap azért, ha történik vele valami.

Épp ez a szerelem lényege nem? Hogy másnak látjuk egymást, mint a többiek. Olyannak, amilyennek Isten talán eredendően teremtett minket. És ettől kezdve nem számít, hogy nem vagyunk tökéletesek, hiszen épp a hibáink és az emberi esendőségünk tesz minket egyedivé és megismételhetetlenné.

Brenna elég nagyot változott, ami nem hiszem, hogy tartós lesz, de én azt vártam, hogy mivel valószínűleg mindent tud, ezért tesz valamit a házasság ellen. Asa Sonján alkalmazott trükkje viszont felvetette bennem a kérdést: miért nem ezt csinálták már a legelején? Ralf egy új és erős karakter, akinek bár logikája nincs vagy még nem ismerjük, de egy kis vérfrissítésnek mindenképp jó, illetve a szálakat is jól összekuszálja. Nem tudom, hogy negatív vagy összességében pozitív karakternek gondoljam, de biztos nagy szerepe lesz a későbbiekben is.

Corina és Viggo egy vicc, ők csak a kavarás fenntartását intézik, nagyon gagyi dolgokat mondanak és cselekednek, de persze nem lehet kiiktatni őket. A dalok/versek most is tetszettek. 🙂 Megpedzegették a jövő egy lehetséges alakulását is a szereplők, gyanítom, hogy nagy fordulatokat fog még hozni az utolsó rész. Meglátjuk. A külsejéről még annyit, hogy az elsőé jobban tetszett. Itt nem volt védőborító, eltűnt a csillagos ég, és a csillogó cirádák is. De ez már kicsit vikingesebb, korabelibb dolgokat tartalmazó kötet volt, remélem, a folytatás is ezt az irányt követi majd. A kötetet köszönöm szépen A. O. Esthernek és a Kildarának! 🙂

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjhszivkjhszivkjh

10/7

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.