A. O. Esther – Frigg rokkája

Kiadó:

Decens Magazin Média, majd KÖR-ÍV

Oldalak száma:

442

Borító:

Keménytáblás

Kiadás éve:

2015

Valaki ​vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…

Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.

A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…

Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

Nagyon érdekelt ez a sorozat, és most lehetőségem nyílt elolvasni mindkét részét. Eszterrel egy Kildarás rendezvényen találkoztam, ahol elmesélte nekünk az íróvá válásának rögös útját, és ezek után mindenképpen szerettem volna olvasni tőle. A Frigg rokkája a címe és a témája alapján sem átlagos kötet, és a külsejébe azonnal bele is szerettem. Erre mondom én azt, hogy igényes kiadás! Bár nem vagyok  elragadtatva az élőszereplős borítóktól, de ezt feledtette velem a többi: csodás cirádák kívül és belül, keményborító, térkép, könyvjelző, tartalomjegyzék, és mindez a viking kort idézi. Amint kinyitja az ember, rögtön egy csodaszép csillagos eget lát, szóval engem teljesen megvett ez az igényes külső. Kiemelném még a verseket/dalokat, amik különösen tetszettek, szívesen meghallgatnék párat megzenésítve. 🙂

De most térjünk rá a tartalomra, mert sajnos az annyira nem ragadott magával. Az alapötlet szuper, bár arra nem jöttem rá, hogy a jelen miért 2024-ben játszódik – azt hittem, hogy valami változást akar ezzel szemléltetni az írónő, de ugyanolyan volt minden, mintha 2017-ben játszódna. Aztán belecsöppenünk egy időutazásba, és 924-ben, a vikingek között találjuk magunkat. Fontos és érdekes téma még emellett a reinkarnáció, ezek a részek nagyon jók voltak. Csakhogy fő szál még a szerelem, ami szerintem hihetetlenül gyorsan érkezett, így nem volt időnk belehelyezkedni. Plusz nem kaptunk ismerkedős, beszélgetős részt Sonjából és Einarrból, így alig tudunk róluk valamit, ezáltal nekem az jött le, hogy ők sem ismerik igazán egymást.

– (……) Mit mondtak, milyen évet írunk?
– Kilencszázhuszonnégyet.
James felsóhajtott.
– Kimondani is horror. Az első szifilisz elvisz minket.

Emellett nagy szerepet kap Sonja bátyja, Alex is, akivel olyan szoros a testvéri szeretet, hogy néha úgy éreztem, szinte verseng a két szeretetszál. Egyébként a család háttérsztorija jó volt, és a fiúk átkerülése is új lehetőségeket nyitott meg. A párbeszédekkel viszont nem voltam elégedett, úgy éreztem, feleslegesen mondanak ki mindent a karakterek, és folyamatosan gyötrik egymást azzal, hogy mondják már el minden egyes gondolatukat.

Több mellékkarakter a szívemhez nőtt, a későbbiekben róluk jó lenne többet olvasni: Einarr családja (főleg Asa), a zenészfiúk, Letitia. A második rész borítójáról sejtem, hogy Alex is nagyobb szerepet fog kapni, aki nem lett a kedvencem, de mivel Sonja és Einarr története úgy érzem, lassan lezárul, ezért nem bánom, ha más sorsokra fókuszál a folytatás.

A férfiak, amióta világ a világ, valószínűleg mindig ugyanarra vágytak: hatalomra és nőkre.

Viszont volt egy nagy problémám ezzel a könyvvel, ami felett sehogy sem sikerült átlendülnöm. Méghozzá a kor ábrázolása. Nem tudom, hogy mennyire kutatott az írónő utána a dolgoknak, de én nem tudtam elhinni, hogy visszamentünk 924-be. Minden szereplő ugyanolyan stílusban beszél, és ez nem csak a vikingek és a modern emberek összehasonlításában tűnik fel. Egyszerűen nem hiteles a középkor a tetováláskészítőivel, a luxus körülményeivel, mint például törölközők, tükrök, fésűk, fertőtlenítés, mindenféle tisztálkodószer, körülményes ételek, és az elvileg kegyetlen vikingek, akik kérlelik a megerőszakolás előtt a rabszolganőt, hogy élvezze már. Emellett áthozzák magukkal rockzenészeink a felszerelésüket, és nem hogy elcsodálkoznának a más stílusú nótákon az ottlakók, de még az sem zavarja őket, hogy sosem látott akusztikus gitárok és cajon van a banda keze alatt. Azért rácsodálkozhatnának néha erre-arra. A White Nights pedig olyan könnyedén fogadja saját halálát és időutazását, hogy azt bárki megirigyelhetné.

 – Nézd – fogta meg Einarr kezét, és a mellkasára tette. – Majd kiugrik a szívem a szavaidtól. Érzed?
– Igen… Az enyém viszont megint meg fog állni, ha így érintelek meg…

Tehát úgy éreztem, hogy bár próbálta belecsempészni az írónő az erőszakot és a problémákat a műbe, mégsem lehetett ezeket igazán komolyan venni, mert rózsaszín hab borítja az egészet – de lehet, hogy én edződtem meg ilyen téren. Ha ezeken túllépünk, akkor igazán kellemes olvasmány, engem sajnos nagyon zavartak a felsoroltak, és röstellem, de nem tudtam elkerülni az Outlander-sorozathoz való hasonlítgatást sem.

De nem bánom, hogy elolvastam, és kíváncsi vagyok a folytatásra is, mert van a történetben potenciál, amit úgy gondolom, maximálisan ki is fog használni az írónő. Felcsigázta az érdeklődésem, és remélem, hogy a második rész túlszárnyalja majd az elsőt. 🙂 A kötetet köszönöm szépen A. O. Esthernek és a Kildarának. 🙂

Árnyékos erdőn
Bolyongtam én,
Sötétzöld sátor
Borult fölém.

Egy kis virágot
Találtam ott,
Amely csillagként
Világított.

Utánanyúltam,
De kérve kérte:
“Ne ölj meg! Nagy kár
Egy életért!”

Gyökérrel együtt
Kivettem őt,
Elültettem a
Házunk előtt.

Kertünk csendjében
Lel most hazát,
S virulni fog még
Sok éven át.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjhszivkjhszivkjhszivkjh

10/6

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.