Neil Gaiman – Törékeny holmik

Kiadó:
Oldalak száma:
314
Borító:
PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Kiadás éve:
2008
A tizenkét hónapnak is múlatnia kell valahogy az időt, hát mesélnek egymásnak. Árnyék hiába utazik Skóciába, akit az istenek egyszer megtaláltak, azt nem hagyják békén. Ha betévedünk egy partira, ahol gyönyörű lányok vannak, azért kérdezzünk rá, honnét jöttek. Neil Gaiman a tőle várható virtuozitással, abszurd, humoros és morbid hangulatokat könnyedén váltva, ezúttal novellákban és versekben mutatja be azt a világot, amit csak ő lát a valóság látóterének szélén.

Az Amerikai istenek után úgy gondoltam, akarok még olvasni Gaimantől. A Törékeny holmik után nem voltam annyira elégedett, de legalább két kötetet még biztosan elolvasok tőle, ha többet nem is. Mostanában rákaptam a novelláskötetekre, mert gyorsan olvashatóak, félbehagyatóak, és mostanában csak ilyen olvasmányokra van időm. De azért mégis vár valami tematikát az ember, hogy legyen valami közös a sztorikban. Ez viszont egy nagyon vegyes kötet volt.

Az emberek olyan könnyen összetörnek, mint ahogy az álmok és szívek is.

A Bevezetőben Gaiman mindegyik novelláról ír pár szót, és kiderül az is, hogy eredetileg csak prózákat akart beválogatni, de végül jó pár vers is helyet kapott. Ezt én nem bántam, egy-egy novella közé jól illeszkedett egy rövid vers. De tényleg nagyon furcsa történeteket olvashattunk, és a legtöbb nem váltott ki belőlem túl sok érzelmet. Ez afféle “van jó pár antológiáknak írt sztorim, meg még pár a padláson, összefűztem őket és íme” könyv volt.

– Rengeteg srác jön New Orleansba – nyalta meg vérpiros nyelvével a kanalát, miután az utolsó falatot is lenyelte. – Vannak, akik Anne Rice könyveken nőnek fel, és itt akarnak vámpírrá válni.

A borító nem tetszik, ez az új kiadás nem értem, miért vakító rózsaszín, mikor a tartalom sötét és beteg. A klisés pillangó sem kapcsolódik ide, bár értem én, hogy a törékenységet szimbolizálja. Ezen kívül pedig nagyon felidegesített az, hogy ez egy új kiadás és mégis tömve volt hibákkal. Helyesírási, elírási hibákkal, kisbetűvel kezdődő, rosszul szétszabdalt mondatokkal. Borzalmas volt ezt így olvasni, élvezhetetlen. Nagyon trehány munka.

Azt hiszem…inkább emlékeznék olyan életre, amit törékeny holmikra tékozoltam, mint amiben erkölcsi adósságot halmoztam fel.

A történetek legtöbbje hátborzongató dolgokat mesélnek el, több közülük Gaiman elmondása szerint igaz és megtörtént vele. Nem lepődtem meg az író sötét fantáziáján, voltak nagy hatású sztorijai a kötetben. Többször megjelent C. S. Lewis Narnia krónikái sorozatának említése, és mikor gyanútlanul nekikezdtem a Susan problémája című novellának, hirtelen elém tárult a Narnia végkifejlete. Ez rosszul érintett, mert az utolsó kötetet szándékosan nem olvastam még, így viszont igen fontos dolgot leplezett le előttem Gaiman. Na de mindegy, már csak az maradt, hogy nekikezdek végre a befejező résznek. Ha ti nem akarjátok tudni, amit én megtudtam, akkor ezt a novellát ugorjátok át. 😀

Ki tudná megmondani, hol magzanak a mesék,
mielőtt szavakba vajúdják őket? Seherezádé nem tudja.
De a negyven rabló jól hangzik – legyen hát
negyven rabló! Csak egy nap haladékot kapjon még!

Mi mindenre vagyunk képesek, ha életünk a tét…

Olvashattunk egy novellát Árnyékról is Skóciában, ami ezért nagyon érdekelt, bár túl sok pluszt nem adott. Smith és Alice úr története egybefonódott Árnyékéval, de a páros külön sztorija kicsit érdekesebb volt. Voltak kedvenceim, például az Arcasincs pórok átokvert arái… szépen bemutatta egy történet születését. Az igaz sztorik is tetszettek, a Záróra is, a húst csipegető néni története, több vers is frappánsra sikeredett, nagyon jó volt a novella, amit az író kislányának 18. szülinapjára írt, és a 19. szülinapja után tudta csak átadni, mert Gaiman mindig késik. 🙂 Sorolhatnám még, voltak érdekes és jó sztorik a kötetben, de összességében nem mozgatott meg annyira, hogy nagy kedvencemmé váljon.

Akkoriban mindenfelé elhagyott épületek álltak, birtokok viktoriánus hodályokkal, melyek a létezés peremén szenderegve csak a buldózert várták, ami végre eltolja őket a világ színéről, hogy az omladékos dzsumbujok helyére simogatóan egy kaptafára szabott modern lakóházak sorai emelkedjenek az immár rendezett, semmibe kanyargó utcák mentén.

Tehát azt tudom mondani, hogy egyszeri olvasásnak jó volt, de nem ez lesz az a kötet, amit az írótól ajánlok első olvasásra.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjhszivkjhszivkjh

10/7

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.