Diana Gabaldon – Őszi dobszó (Outlander 4.)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Oldalak száma: 1192

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Kiadás éve: 2017

Sorozat: Arany pöttyös

Skóciában ​kezdődött, egy ősi kőkörnél. Ott, ahol a kiválasztottak számára megnyílik egy átjáró a múltba – vagy a halálba.

Claire Randall túlélte ezt az elképesztő utazást, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer. Első útja végén Jamie Fraser, a 18. századi skót harcos ölelő karjai között kötött ki, akinek iránta érzett szerelme legendássá vált – egy tragikus szenvedély meséjévé, melynek végén Claire visszatért a jelenbe, hogy világra hozza a férfi gyermekét. A nő két évtized elteltével másodjára is útra kelt, ezúttal Amerikába, ahol a határvidéken újra találkozott Jamie-vel. Valakit azonban hátrahagyott a huszadik században: a lányukat, Briannát…
Brianna felkavaró felfedezést tesz, ami a kőkörhöz vezeti őt, ahol a lány a félelmetes ismeretlenbe veti magát. Miközben anyja és sosem látott apja után kutat, kockára teszi saját jövőjét, hogy megváltoztassa a történelmet… És hogy megmentse szülei életét. De ahogy Brianna beleveti magát az érintetlen vadonba, egy szívszorító találkozás folytán talán örökre a múltban ragad…
Vagy ott, ahol lennie kell, ahová a szíve és lelke kötődik… 

Sajnos ezzel a kötettel meg kellett, hogy birkózzak, mert most éreztem először azt, amit sokan már az előző részekben is: hogy egyhelyben toporgunk és emellé – indokolatlanul – az eddigieknél is hosszabb történetet kaptunk. Félreértés ne essék, a sorozatot még mindig imádom, és továbbra is folytatni fogom, de ez a rész egészen más volt, mint az eddigiek.

Soha nem féltem a szellemektől.

Főleg azért, mert lecsendesedett a Fraser-család körül minden, elhagytuk Skóciát – még mindig reménykedem a visszatérésben -, és belecsöppentünk a Fraser’s Ridge családdrámájába. Claire, Jamie és Ian megtalálja azt a csodás eldugott kis zugot, ahol végre letelepedhetnek, de azért nem ilyen egyszerű az odaérkezés. Megmaradt a párhumazos történetmesélés, így egymást váltotta az újra összeszokott kedvenc – immár középkorú – párosunk kalandos útja és Brianna és Roger szenvedése. Nem rejtem véka alá, hogy mennyire nem tudtam kibékülni Briannáékkal. Az előzőekben mélységes ellenszenvet tápláltam irántuk, ami ebben a részben enyhült, de nem tűnt el teljesen.

Micsoda rejtély is a vérségi kötelék! Hogy tud egy apró mozdulat, egy hanglejtés úgy szállni generációról generációra, mint a sokkal kézzelfoghatóbb testi tulajdonságok?

Az első kötet egy idő után leülepedett, és elkezdett untatni a történet. Nem igazán történt semmi, kimondatlanul is arra vártunk, hogy mikor következik be Brianna döntése, amit már rég sejthettünk. Mivel ezen kívül más óriási dolog nem is történt a regényben, ezért okkal nevezhető családdrámának, mivel csak kisebb-nagyobb összezörrenéseket követhettünk végig, most – kivételesen – nem voltak az emberek életére törő nagy harcok, háborúk. Kellett is egy ilyen pihenő, mert hamar bele lehet unni a végeláthatatlan háborúskodásba.

Hidd el nekem, jobb, ha nem próbálsz két dühbe gurult Fraser közé lépni. Apám azt mondta, hogy ő egyszer-kétszer megpróbálta, és ezt sebhelyekkel is tudta bizonyítani.

Na, de mondom, hogy hol zökkentem ki Gabaldon világából, és mik azok, amik miatt ez a rész alulmúlta a várakozásaim: Brianna és Roger története amint elkezdett érdekelni, rögtön történt valami indokolatlan marhaság, ami a beteljesülésüket hátráltatta. Ezeket legalább mindig Brianna szájába adta az írónő, csakhogy cseppnyi rokonszenvem is kiírtsa iránta, és hogy csöppet se hasonlítson egyik – általunk imádott – szülőjére se. Az rendben volt persze, hogy nagyon szerette volna az írónő Jamie-félére alakítani a leányt, de azért a ló túloldalára sem kellett volna átesni. Lassan már a fia is lehetne a mi Fraserünknek, annyira egyformák – külsőleg is.

Rám nem is hat rosszul az ital, ellenkezőleg… – biztosítottam. – Különben is… – tettem egy lassú, tekeredve vonagló mozdulatot – azt hittem, azt mondtad, hogy addig nem vagy részeg, amíg mindkét kezeddel meg tudod találni a farodat.
Jamie tekintetével végigmért.
– Nem szívesen mondom ezt, Sassenach, de te nem a saját farodat fogdosod… hanem az enyémet.

Mondom tovább. Nagyon idegesített – pedig eddig nagyon elégedett voltam Gabaldonnal -, hogy minden egyes alkalommal, amikor valaki hirtelen fázni kezdett vagy kirázta a hideg, az írónő hozzátette, hogy pedig meleg van! Vagy be van fűtve a kályhába! Vagy, de nem a hidegtől! Tudjuk. Nem kell minden fejezetben többször is hangsúlyozni, mert értjük mi. Ugyanígy meglepett, hogy kulcsjelenetek mennyire félrecsúsztak ebben a részben. Roger és Brianna nászéjszakája annyira nevetséges párbeszéddel zajlott, hogy egyetlen pillanatra sem tudtam komolyan venni. Ez náluk többször is előfordult. Aztán Brianna Jamiere szórt szitkait sem értettem egy percig sem. (Miért pont fattyúnak nevezi az apját, akit egyébként nem is ismer?)

Jamie és Brianna találkozása is túl érzelemmentes volt nekem, ahogyan Claireből is kiveszett jó sok érzelem. Például értem én, hogy annyira fáj egy gyermek “elvesztése”, hogy gondolni sem akar rá, de akkor mikor fogjuk átérezni a fájdalmát? Semmikor, mert ez is hiányzott, ahogy a viszontlátás óriási öröme is. Komolyan jobban örültek Briannának Lallybrochban, legalábbis ott sokkal több érzelmet és gyengédséget kaptunk a leírásban. Nekem tetszett egyébként Brianna utazása és kimenetele, csak az vele a baj, hogy ezzel azt sugallja Gabaldon, hogy SPOILER ebben az időszakban senki nem ússza meg megerőszakolás vagy meghurcolás nélkül. SPOILER VÉGE

Amíg a testem és a tested él, mi egyek vagyunk. (…) És amikor a testem megszűnik létezni, a lelkem akkor is veled marad, Claire, esküszöm a mennyországba vetett hitemre, nem foglak többé elhagyni.

Ezektől eltekintve az elgondolás nagyon jó volt, Bonet karaktere kellett a történetbe, míg Jamie idiótaságát kicsit visszább kellene a jövőben fogni most, hogy két Fraser van egy házban. Lord John indokolatlanul jött a képbe, de a Briannával együtt töltött ideje alatt igazán megkedveltem. Voltak még efféle színes és jó karakterek, pl. Myers vagy Jocasta is.

– Mi vab benned, Sassenach? Kíváncsi vagyok – kérdezte könnyed társalgási hangon, szemét még mindig Myersre függesztve.
– Hogy érted ezt?
Felém fordult, és résnyire húzott szemmel így felelt:
– Mitől van az, hogy minden férfi, akivel csak összehoz a sors, öt perccel a megismerkedésetek után le akarja tolni a nadrágját?
Fergus köpni, nyelni sem tudott, Ian arca pedig rózsaszínűre vált. Én olyan ártatlan szemekkel néztem, ahogy csak tudtam.
– Nos kedvesem, ha te nem tudod, akkor senki sem tudja – feleltem. – Én, úgy tűnik, szereztem magunknak egy hajót. És te mivel foglalatoskodtál egész reggel?

Elvileg a következő részben jön a függetlenségi háború, és bár a 4. kötet lezárásából hiányoltam a megjósolt esemény alakulását, gondolom az is a következő részre marad. Ez így még nagyon szép, de félő, hogy Jamie és Claire már nem sokáig cibálható át további köteteken, mert ezek után már túl idősek lesznek. És hát a könyvbéli karakterek sem halhatatlanok, legalábbis jó lenne, ha nem állítanánk be őket annak. Meglátjuk, én várom a következő részt, egy újabb érdekességet is pedzegettek már, kíváncsi vagyok.

– Te vagy a bátorságom, ahogy én a te lelkiismereted – suttogta. – Te vagy a szívem… és én a te könyörületességed. Egyedül egyikőnk sem egész ember. Hát nem jöttél még erre rá, Sassenach?

Jó volt a maga csendes, családias hangulatával az Őszi dobszó, de nem volt indokolt a 200-300 oldalnyi plusz, kevesebb terjedelemben is szépen elfért volna a történet.

U.i.: Ti is észrevettétek, hogy hibás a fülszöveg? :O

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjh

10/9

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s