Ransom Riggs – A különlegesek regéi

Kiadó: Kossuth Kiadó

Oldalak száma: 192

Borító: KEMÉNYTÁBLÁS

Kiadás éve: 2017

 

Az amerikai Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvvel tűnt fel (2011). E regény világszerte óriási sikert aratott – nagyszerű film is készült belőle –, majd további két sikerregénnyel (Üresek városa, Lelkek könyvtára) trilógiává bővült. Riggs legújabb, gyönyörű, művészi grafikákkal illusztrált könyvében azokat a regéket írja meg, amelyek a trilógiában szereplő „különlegesek” eredetét és legősibb történeteit beszélik el. A „különlegesekről” szóló szokatlan mesék minden darabja egy-egy meglepetés: sosem az történtik, amire számítunk, a szereplők furák, a fordulatok kiszámíthatatlanok, az atmoszféra pedig különös. Minden történet egy másik világ, de megegyeznek abban, hogy különlegesek.

A különlegesek regéi egy kívül-belül csodaszép kötet. Pontosan ezért féltem attól, hogy a tartalma csalódást fog okozni. De most, hogy az összes regét elolvastam, egészen elégedett vagyok. Nem mindegyiktől dobtam hátast, de érdekesek voltak és visszahozták a Vándorsólyom kisasszony-sorozat hangulatát. 🙂 És van könyvjelző is! Ez nekem mindig egy nagy pozitívum.

A könyv, amelyet a kezedben tartasz, kizárólag különlegesek számára készült.

Az egész kötet úgy van megszerkesztve, mintha Millard Nullings, a láthatatlan fiú írta, szerkesztette, gyűjtötte volna össze a történeteket. Ami nekem nagyon tetszett, kár, hogy a kötet végén ott van az illúzióromboló valóság. 😀 Az egész könyv nagyon masszív, aranyozott díszítésű, és az illusztrációk nagyon jól visszahozzák a régi képek hangulatát. Millard megjegyzései arany színnel jelennek meg, és a 10 regét megelőzi két előszó. Az első figyelmeztet arra, hogy csak akkor olvasd a könyvet, ha különleges vagy, a második pedig köszönt téged, mint különlegest.

Élvezd hát, kérlek, ezeket a Regéket-egy hideg éjszakán a pattogó tűz előtt ülve, ideális esetben egy hortyogó ádázmedvével a lábadnál, de ne feledd kényes természetüket-, és ha szükséges felolvasnod őket (amit nagyon ajánlok), ügyelj rá, hogy a hallgatóid különlegesek legyenek.

Nézzük most sorra a történeteket, mindegyikről érdemes egy-két szót ejteni. Az első tehát Az elragadó kannibálok, ami Mocsoklápon játszódik. Gondolkodtam azon, hogy a kishúgomnak is felolvasok egy-egy mesét belőle, de már ezután a történet után azt mondtam, hogy először mindet egyedül, aztán majd kiválasztom azokat, amikkel elbír egy 4 éves is. 😀 Merthogy elég durva történetek azért, és az elején sok képnél nem értettem, mit is látok, ennél is vissza kellett lapoznom a végtagok nélkül közlekedő alakokra. Bár a mesélő stílusa könnyed, és nem részletezi a véres részeket, azért nagyon meglepett ennek a történetnek az aranyosan tálalt végkifejlete. De nagyon is tetszett, szóval kevésbé félve kezdtem bele a következő regébe.

Kérjük, hogy a könyv lapjait ne másolják le, ne lopják el és ne tegyék szamárfülessé! Kérjük, hogy a könyvet ne használják se üvegalátétnek, se ajtóütközőnek! Kérjük, hogy a gyűjtemény harmadik regéjét ne olvassák fel hagosan visszafelé!

A kiadó nem vállal felelősséget azért, ami történhet.

A villás nyelvű hercegnő problémája egyértelmű volt, és az is, hogy így nem egyszerű élnie. De a csigafiú engem is megdöbbentett, nagyon mókás volt, főleg, hogy mennyire pökhendi volt még így is. A párbeszédeknél többször is éreztem, hogy egyszerű, meseszerű, egyértelmű, de ezek lényegében tényleg gyermekmesék voltak, csak nem embereknek, ezért ezt nem tekintettem zavaró tényezőnek.

Az első ymbryne nem nő volt, aki madárrá tudott változni, hanem madár, aki képes volt női alakot ölteni.

Az első ymbryne volt az egyik olyan rege, amiről már hallhattunk az eredeti könyvekben, és néhány fontosabb műnél, mint ennél is, Millard megjegyzést fűzött a regéhez, illetve írt arról, ha egy történetnek több verziója is van, elmesélve, ő miért az itt olvashatót választotta. Ez fontos történet volt, mivel az egész különleges világ alapját képezte.

Az ember senkit sem kényszeríthet rá, hogy barátkozzon vele – még a halottakat sem.

Viszont nekem érdekesebb volt az Aki szellemekkel barátkozott című, amelyben egy olyan kislányról olvashattunk, aki látja a szellemeket. Ezáltal elszakad a valóságtól, és csak a túlvilág hajkurászásával foglalkozik, ami nem vezet nagy eredményre. A vége ennek is tetszett, aranyos sztori volt.

Ne hagyd, hogy fű nőjön a talpad alatt!

A Cocobolo talán a leghosszabb történet a kötetben, és bár a vége nem hozott nagy csavart, de nagyon tetszett nekem az átok, amely apát és fiát súlytotta. A bálnák, a tenger, a szigetek mind kedves elemek számomra, és egy újabb különleges képesség megismerésével gazdagodhattunk. Az egész kötet arra biztosan nagyon jó volt, hogy kicsit jobban kimaxolja Ransom Riggs saját világát. Sok Vándorsólyom-rajongó érezhette azt a trilógia után, hogy még több különlegesről akar olvasni. Hát most megkaptuk!

A rémálmok nem olyanok, mint a daganatok vagy az üszkös végtagok. Kétségtelenül kellemetlenek, ám a kellemetlenségnek néha célja van.

Eztán A Szent Pál galambjairól olvashattunk egy szösszenetet, amit már az eredeti művekben is elmeséltek, de mint kiderült, több verziója is létezik. Nagy kedvencem volt A rémálmokat szelídítő lány meséje, igazán érdekes és ellentmondásos. Ennél úgy éreztem, hogy egy különleges számára tényleg nagy tanulsággal bírhat. A sáska című rege nagyon furcsa volt, de Ollie képessége és a szeretet fontossága nagyon kiemelkedő volt. Ez is happy enddel zárult, de azért örültem, hogy nem mindegyik történet ilyen boldog befejezésű.

Azt képzelte, hogy a világ jó dolgokat is tartogat számára, ami igazán különös amerikai elgondolás.

Az árapály ura nagyon ötletes volt, szintén kedvencem lett. Az emberek kegyetlenségét, haszonlesését és hálatlanságát emelte ki, amit egy gyereknek fontos megismernie, mert ha nem, hát úgy jár, mint Fergus.  Megmutatja ez a rege, hogy egy különleges miért nem fér meg az emberek világában, ahol a jó szándék is balul sül el.

Az embernek néha ölnie kell, hogy életben maradjon.

Az utolsó pedig Cuthbert regéje volt, amit nem lehetett kihagyni a gyűjteményből, mert nagy szerepe volt a fő kötetekben. Ez egy rövid és szomorú mese, amin Millard annyira felháborodott, hogy saját boldog véget írt neki. Így valóban sokkal nemesebb áldozat Cuthbert tette, de az eredeti verzió megmutatja, hogy a különlegesek világa sem mentes az önzéstől.

Homo sum: humani nil a me alienum puto.
(Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.)

Összességében elégedett vagyok a kötettel, volt hiányérzetem, mondjuk egy-két rege még elfért volna benne, néhány meg nem talált utat hozzám, de jó pár kedvencem lett. Nagyon egyediek voltak, már csak a kötet kinézetéért, tapitásáért és illatáért is megérte megvenni, ezt pedig betetőzte a sok érdekesség, amelyet a tartalma kínált.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjh

10/9

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s