Színházajánló: Egy őrült naplója

Forrás: Benkő Marianna

Az Egy őrült naplója új változatának szövegkönyve több fordítás és az eredeti orosz példány összevetésével készült. Mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk? – erről is szól Gogol 1834-ben játszódó története, és a kérdés most, 2017-ben is ugyanolyan aktuális. Az előadás 2016-ban elnyerte a Thealter Fesztivál kritikusok díját.

A történet főszereplője a szemünk láttára a realitásérzékét folyamatosan vesztő, vagy már eleve labilis valóságérzékelésű hivatalnok. Keresztes Tamás mellett az előadás további fontos „szereplője” a Tamás által tervezett díszlet, valamint az atmoszférát megteremtő loop lesz, amelynek segítségével élőben születik meg az előadás zenéje. Az egyszemélyes darab Gogol műve alapján készült, és Bodó Viktor rendezte.

Már az első percben láthatjuk, hogy a tér egy egészen kicsi, groteszkül torz dobozlakásra korlátozódik. Ebben elevenedik meg a csinovnyik előadásában a hivatal, ahol dolgozik, a színház, később pedig szó szerint az egész a feje tetejére áll és már ott is találjuk magunkat az elmegyógyintézetben. Minden díszletelemnek fontos szerepe van, még a zuhanyfüggönytartón legördülő függönykarikáknak is.

Forrás: Toldy Miklós

Emellett a másik legfontosabb eleme a szünet nélküli egy és fél órás óriásmonológnak a zene, amely Keresztes Tamás végtelen skálájú hangját kíséri. A színész kezeli a pedálokat, a helyszínen rakja össze a zenét, kiadja a fényeffektekre vonatkozó parancsokat és mindemellett folyamatosan rendezi a tért, változtatja a jelmezét és megállás nélkül beszél. Mindezt úgy, hogy a néző nem győzi kapkodni a fejét, nem akar lemaradni egyetlen apró dologról sem, noha többször is elgondolkodik rajta, hogy hogy került oda ez vagy az, hogyan oldották meg a technika néző számára láthatatlan részét.

A darab feszült figyelmet igényelt, mégsem lehetett előre kiszámítani, mikor kerekedik egy-egy mondatból dal vagy háttérzaj. A sodró erejű hangulatot Keresztes Tamás nagyon hiteles játéka alapozta meg, egy pillanatra sem esett ki a szerepből, és olyan sokszínűen játszott az arcmimikájával, hogy a darab végére még a nézők is elfáradtak. A tetőpontot Popriscsin színház a színházban jelenete adta, amelyen a közönség annyira nevetett, hogy biztosan túlharsogta volna a csinovnyik szövegét, ha az nem mikrofonban adja elő gúnytól csöpögő előadását. A libabőr pedig a legtöbb nézőt valószínűleg akkor öntötte el, amikor Popriscsin mint spanyol király adta elő dalát híveinek.

Forrás: Toldy Miklós

A tragikus felhangú előadást folyamatosan megtörte a humor, így a közönség a sírva nevetést kísérő hullámvasúton vergődött az utolsó percekig. Ennyire érzelmileg megmozgató darabot – méghozzá egyszemélyeset – régen láttam, így csakis ajánlani tudom mindenki számára, de fel kell rá készülni lelkileg, mert rengeteg benne a groteszk, drámai és végleteket feszegető jelenet.

Szóval nekem nagyon tetszett, borzasztó szerencsés vagyok, hogy a Miskolci Nemzeti Színházban is előadták ezt a darabot. A bejegyzés végére berakom az előzetesét, nagyon szépen visszaadja az egész hangulatát. Zárásként, egy művészeti portálon így foglalják össze a darabot: „Az előadás komplett hang, kép, mozgás és verbális kompozíció; pusztulásszimfónia”.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.