Anne Bishop – Vörös betűkkel

Kiadó:
Oldalak száma:
509
Borító:
FÜLES, KARTONÁLT
Nyelv:
MAGYAR
Kiadás éve:
2016

Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Újabb Twister Médiás kötettel ismerkedhettem meg. A Vörös betűkkelről sok jót hallottam, mégpedig olyan szempontból, hogy egészen páratlan fantasyról van szó, aminek előnye még az is, hogy nem szerelmi sztori. Kíváncsi voltam, hogy milyen is ez az Anne Bishop-világ, lássuk, mit tapasztaltam!

Kedves naplóm! Ma nem ettek meg.

Először is meg kell említenem, hogy elég nagy kötetről van szó, és ez egy trilógia első része, tehát nem indokolt, hogy ilyen sok mindennek bele kelljen férnie az első részbe, de ez nekem pozitívum volt. Viszont elég sok elírást, hibát fedeztem fel benne, ami egy ekkora kötetnél nagyon nem szerencsés… A borító szerintem is szép, kifejezi a lényeget és jó hangulata van.

A tél nem a színek hiánya: rengeteg fehér árnyalat van. És a havas ágú örökzöldek zöldje hangsúlyozza a fehéret.

A történetre áttérve, azt kell mondjam, hogy kicsit kívülállóként éreztem magam, sajnos nem jöttem rá, hogy miért. Talán az lehetett az oka, hogy sok szereplőt megismerhettünk, de egyiket sem annyira, hogy bevonva érezzük magunkat a sztoriba. Bár több karakternek is beleláttunk a fejébe, de valahogy úgy éreztem, mintha az író szelektálná a gondolataikat. Meggie-nél ez érthető, mivel nincs élettapasztalata, tehát teljesen rendben van, ha nincs határozott véleménye bizonyos dolgokról, de főleg Simonnál éreztem azt, hogy mindig elnyomja a valódi érzéseit, és dühvel palástolja. Bár sejtéseim vele kapcsolatban biztosan kiderülnek a következő részben,  de ha az lesz, amire gondoltam, akkor lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni a folytatás.

A terra indigene lények nem szeretni akarták az embert, hanem megenni. Miért olyan nehéz ezt megérteni az embereknek?

Két dolog zavart még: az egyik, hogy mindenki állandóan dühös volt, és ezt – hiába próbálta – már nem igazán tudta fokozni az írónő. Amikor mégis megpróbálta, az meg kicsit komikus lett nekem, vagy hiteltelen. Valamiért nem tudtam véresen komolyan venni a véresen komoly részeket sem, kicsit több hidegvér és kevesebb együttérzés kellett volna a terra indigene lényeknek. Így, hogy a Mások sokszor egész jól viselkedtek az emberekkel, elfelejtődött az, hogy egyébként nagyon nem bírják őket. A másik dolog, hogy engem felbosszant az, ha egy író minden egyes szereplőjénél ugyanazt a mozdulatot vagy leírást használja fel, hogy érzékeltessen valamit. Jelen esetben mindenki úgy jelezte azt, ha nagyon hideg volt, hogy fájt lélegeznie. Illetve a hideg is olyan állandó jelenség volt, hogy nem lehetett tovább fokozni, de azért Anne Bishop próbálkozott vele.

– (…)Ma elég jól ment az üzlet. Heather szorgalmazta, hogy szerezzek be pár olyan olvasmányt, amit én nem választottam volna, mert túl sok félrevezető gondolatot sugallnak az embereknek.
Vlad ezt eléggé szórakoztatónak találta.
– Úgy érted, olyan könyveket rendeltél, amelyekben a Farkas szex után nem eszi meg a nőt?

Amit még hiányoltam, az a sokat emlegetett szökés, amit Meggie végrehajtott. Egyrészt, miért nem kérdezett rá senki? Másrészt, miért nem tudtunk meg róla részleteket a lány gondolataiból? Engem nagyon érdekelt volna. Eltekintve ezektől, tényleg eredeti világgal találkozhattam, amiben megjelentek olyan terra indigene lények, amelyek nem voltak megszokottak, mégse éreztem őket erőltetettnek. Kivéve talán Tesst, akinek a hajváltozásai kezdtek az agyamra menni. A térkép is jó volt, bár nem használtam sokat. Nagyon találóak voltak a boltok nevei is, imádtam őket. 🙂

Az ajtó mellé nagybetűs feliratot akasztottak:
FIZESD KI A KÖNYVEKET, MIELŐTT ÁTMÉSZ A KIS HARAPÁS HELYISÉGÉBE, KÜLÖNBEN NEM KICSIT HARAPUNK BELÉD!
A másik oldalon is volt felirat:
PERSZE, ÁTVIHETED A BÖGRÉT. LETÉTI DÍJKÉNT ITT TARTJUK A KEZEDET.

A történet nem volt telenyomva kalandokkal, de maga az, hogy milyen a Lakeside Udvar és milyen egy semmi tapasztalattal bíró cassandra sangue élete, mindig sok érdekességet hozott. Így nem unatkoztam, főleg mikor Sam is a képbe került. Onnantól igazán érdekes volt a történet, és a vége sem volt kiszámítható. A vérprófétaság nagy újdonság volt számomra, örülök, hogy Meggie nem egy szimpla ember, aki indokolatlanul megváltoztatja a Mások véleményét az emberek fajáról. Így sokkal jobb volt, hogy nincs prédaszaga, és más, emberekre jellemző dolgai. Ezáltal sokkal inkább a Másokhoz tartozik, és ezért örültem az Udvarban kialakuló helyzetének.

– A francba! A rohadt életbe! Szar, szar, szar helyzet!-
A káromkodás az egyik legjobb dolog, amit az ember feltalált.

Az érdeklődésem felkeltette a folytatás iránt, főleg a végén kiderülő csattanó miatt, szóval kíváncsian várom a második részt. Egyedi fantasyvilág, érdekes felépítettséggel és lényekkel. A kötetet nagyon köszönöm a Twister Médiának! 🙂

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjhszivkjh

10/8

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.