Teret hódít a szórakoztató irodalom

Nem terveztem beszámolni az XXXIII. OTDK-ról (Országos Tudományos Diákköri Konferencia), de az történt, hogy “A Gyűrűk Ura mitológiai konstrukciója
Tolkien úgynevezett fantasyja koncepciójának és felépítésének néhány sarkalatos kérdése”

című dolgozatommal a Populáris irodalom és kultúra tagozatba kerültem, amit idén először indítottak. És mivel a blogom is főképp efféle művekkel foglalkozik, így úgy gondoltam, megér egy bejegyzést. Lássuk, mit tapasztaltam!

A Humán Tudományi Szekció Pécsett került megrendezésre, méghozzá egy elég havas, esős héten. Így sajnos szétnézni nem nagyon tudtunk, de a világvége hangulat végigkísérte a rendezvényt. 😀

Tehát ezen belül beszélhettünk nagyon sok tagozatról, és én végül belekerültem a populárisba, amit nem is terveztek meghirdetni. De 12 ember továbbjutott, méghozzá efféle témát taglaló TDK-dolgozattal, így elérkezettnek láthatták az időt, hogy a tudományos verseny is nyisson a szórakoztató irodalom felé.

A hangulat egyáltalán nem volt szorongó, feszült, sokkal inkább laza, otthonos, barátságos. A kis terem, ahol összegyűltek az előadók és az érdeklődők, tele volt magabiztos, jó kedélyű emberekkel. Bár lehetséges, hogy az elején még nem volt ennyire oldott a hangulat, de én csak a végefelé toppantam be, úgyhogy ezt nem tudhatom. A lényeg, hogy minden szorongásom elszállt, mert úgy éreztem magam, mintha egy olyan közösséggel kellene párbeszédet folytatnom Tolkienről, akik szintén nagy rajongók – ez valószínűleg így is volt. 😀

Ez az első általam látott előadás után fogalmazódott meg bennem. Merthogy a lány (mindössze 2 fiú volt a versenyzők között), aki Neil Gaiman Coraline című művéről adott elő, megadta az alaphangulatot. Látszott, hogy eléggé beleásta magát az író munkásságába, és én pont akkor olvastam az Amerikai isteneket és ismerkedtem meg ezzel a páratlan íróval, szóval teljesen átéreztem a rajongását. A többiek sem állták meg, hogy kérdezgessenek, irodalmat ajánljanak. Rögtön el is terveztem, hogy elolvasom a Coralinet, na meg még jó pár Gaiman-könyvet a jövőben.

Legtöbbet a fantasy műfajról esett szó, mivel egyre több ilyen kötet kerül a boltokba, és annyiféle alfaja van, hogy számontartani sem lehet. Az egyik előadásból mégis az derült ki, hogy nincs elég, mert a Horgonyhely elvileg egy annyira egyedi fantasy, hogy nincs egyetlen alfaj, amibe besorolható lenne. Nagyon érdekes volt megtudni pl., hogy a Kviddics évszázadai Rowling-kötet is saját fantasy műfajt alkot, ahová csak ez az egy mű sorolható be. 😀 Egyébként a Horgonyhely is a listámon várakozik, de még jobban felcsigázta az érdeklődésem az előadás. Főleg, hogy magyar író könyve, amire eddig nem is figyeltem fel.

Szóval a fantasy annyira elterjedt, hogy rengeteg boncolgatnivaló van rajta, de emellett a mitológia is megjelent, főleg Tolkien kapcsán. Rajtam kívül volt még egy Tolkien-előadás, amit végül nem tudtam meghallgatni, ezt nagyon sajnálom mostmár. Szóval főleg A Gyűrűk Uránál felmerül a kérdés, hogy mitológiáról vagy fantasyról beszélhetünk-e, természetesen az én álláspontom, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Gondoljunk csak az Amerikai istenekre, ami óriási mitológiai emléket ölel fel egy fantasykötetben. Elég elterjedt fogás manapság az, hogy egy-egy fantasy megírásakor nyúljunk vissza régi mítoszokhoz.

Ezen kívül sokan a mesékkel foglalkoztak több aspektusból vizsgálva őket. Ez is nagyon érdekes terület, bár kicsit inkább a szociológia felé hajlik, mert ugye az egyik fontos területe ennek a gyerekekre gyakorolt hatás vizsgálata. A legnagyobb újdonságot viszont a Stalker könyvvel, filmmel és játékkal kapcsolatos előadás hozta. Ez már tényleg peremirodalom, mivel főképp a játékra koncentrált az előadó, mivel az jött létre leghamarabb. Ennek is mindenképp itt volt a helye.

Ami kimaradt és hiányolta is a zsűri, az a krimi volt, mert bár, ha elvétve is, de szót ejtettünk a sci-firől, a krimi szóba sem került. Sajnálatos, hogy inkább a fantasyra koncentráltunk, de ez volt a legaktuálisabb. Engem is érdekelt volna egy krimivel foglalkozó előadás, de majd legközelebb. 😀 Többeknél felmerült még az a kérdés is, hogy egyes művekről, mint szépirodalmi alkotásokról is beszélhetünk. Ez is egy örök vizsgálódási terület, ami megér egy misét.

Ez a pár nap nagyon sokat adott számomra, könyvmoly énem mindig elcsodálkozik rajta, mennyi rokonlélekkel találkozhat. Ilyenkor meg is nyugodok kissé, mivel bár alaptalannak találom azt, hogy az olvasás kimegy a divatból és a könyvek helyét szép lassan átveszik az ebook-olvasók, azért mégis jó látni, hogy rengetegen vagyunk, akik ezt nem fogják se siettetni, se hagyni. 🙂

Az előadásokból készült rezümékötetet ITT olvashatjátok. Ebben minden előadásról fél oldalas összefoglalót láthattok.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.