Böszörményi Gyula-Beretva és tőr

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Oldalak száma: 88

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Kiadás éve: 2016

Sorozat: Vörös pöttyös

1900 verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!

Egy újabb, megtörtént eseményeken alapuló Ambrózy-ügy, ami A Rudnay-gyilkosságok-ban épp csak említésre került, ám most végre elmeséltetik!

Amíg Böszörményi Gyula új regényére várakozunk, gondoltam elolvasom a kiegészítőkötetet, amely fő eseménye a harmadik könyvben is felemlegetődött. Jólesett visszatérni Mili és Richárd nyomozással, civakodással teli világába, csak sajnos nem tartott túl sokáig.

Ambrózy báró hosszan, elgondolkodva nézett rám, miközben tekintetében valami szokatlan, lágy és kedves fény jelent meg.
– Üdítő, hogy időnként ilyen mérhetetlenül nagy butaságokat képes mondani, Mili – sóhajtotta, majd hirtelen elkomorult. – Ám nagyon kérem, ezt ne akkor tegye, amikor épp egy diplomáciai botránnyal kecsegtető ügyben járunk el.

Nem ez a kedvenc borítóm, de szintén jól beleilleszkedik a sorozatba. Voltak dolgok, amiket azért hiányoltam, mint például a lábjegyzetek. Azok, akik ellene kampányoltak most örülhetnek, mert ennél a kötetnél elmaradtak az okos kis megjegyzések, bár én ezt nagyon sajnáltam. Már-már lenéztem a lap aljára egy-két névnél, de mindhiába. Az is furcsa volt természetesen, hogy a rejtély rögvest megoldódott, mivelhogy elfogytak az oldalak, amiken tovább lehetett volna csűrni-csavarni a szálakat. Ezáltal kicsit túl könnyűnek tűnt az egész, de ettől függetlenül élveztem.

– Az őrület csupán egyfajta torz látásmód, amit meg lehet fejteni – (…)

Hiányoztak a kedvelt mellékszereplőim is, akik pedig megjelentek, azok újak vagy kevésbé ismertek voltak. Ennyi idő alatt pedig nem igazán tudtuk jobban megismerni őket, bár ezáltal többet kaphattunk Richárdból, kicsit új oldalát mutatta, és néha Miliből is. Arra biztos, hogy jó volt ez a kis kiegészítő, hogy még közelebb hozza a két főszereplőt, illetve, hogy a türelmetlen rajongók csámcsoghassanak kicsit valamin, amíg várakoznak.

– Szabad így bánni egy hölggyel?
– Hölgy?! – hördült fel az én önmagából kifordult báróm. – Én semmiféle hölgyet nem látok itt. Aki előttem áll, az nem más… Nem egyéb…
– Ki ne mondja! – tettem mutatóujjamat ideges rángó ajkára, mire ő úgy ugrott hátrébb, mint akit villanyütés ért. – Később nagyon megbánná az illetlen szavakat, ráadásul Agáta mama is összeszidná magát miattuk.

A sah története egyébként jó ötlet volt, mivel a második könyvnél úgy éreztem, hogy nem kapott elég nagy szerepet, na meg egy lehetséges botrányt is elszalasztott az író. De A Rudnay-gyilkosságok már így is tele volt kegyetlen halálesetekkel és megoldatlan rejtélyekkel, így örülök, hogy külön történetben láthattuk a sah esetét. A rejtélyben most sem csalódtam, megint meglepődtem rajta, hogy Milit egy lépéssel mindig megelőzi a báró, és hogy nem is olyan egyértelmű a dolog, mint elsőre látszik.

(…) Ő utazgatás közben álruhásan megnyuvasztja…
– Megnyuvasztja?!
– Bocsánat, de mostanság legtöbbet az Istivel beszélgetek. (…)

Az új “rosszfiúnk” remélem, hogy még megjelenik a későbbiekben, sok lehetőség van benne, és ha már szerepet kapott ebben a sztoriban, akkor szívesen viszontlátnám. Szóval egy újabb brilliáns Böszörményi-kötettel lettem gazdagabb, de sajnos annyira rosszul érintett a mű rövidsége, hogy ezért egy pontot mégiscsak le kell vonnom.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjh

10/9

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s