A húgom elolvasott egy könyvet!

…És “Hogyan vettem rá magam, hogy elolvassak egy könyvet” címmel megírta a tapasztalatait, amit ebben a posztban meg is osztok veletek. Hiába próbáltam ajánlgatni neki különféle könnyed olvasmányokat, bele-belekezdett néhányba, aztán félrerakta. Elolvasta a Harry Potter 1-et, de a kettőt már valamiért nem vette kézbe. Ideje mint a tenger, mégis inkább a semmittevést választja az olvasás helyett. Vettünk neki könyveket, amik érdekelték, de azokat se nagyon fejezte be. Aztán egyik nap kiválasztott egyet a polcomról, és addig-addig küldte a képeket arról, hogy hol jár, míg a végére ért. És élvezte! Hogy melyik is volt ez a különleges könyv? Lássuk!

Gyerekkorom óta, ahogy emlékszem, a Facebook-posztokat leszámítva nem olvastam semmit. Mindig is a nővérem volt a könyvmoly. Valahányszor könyvet vettem a kezembe,  úgy éreztem, az ő felségterületére hatolok be.

Idézem Lou szavait, a saját életemre vonatkoztatva. Szeretek elmerülni a gondolataimban, egy kis külön világban elmélkedni, de könyvet ritkán ragadok kézbe, pedig van választék bőven a nővérem roskadó polcán. És ha egyet elkezdtem, rövid időn belül abba is hagytam. Nem kötött le, untam, nem tetszett benne ez, nem tetszett benne az. Néha nem is értettem, hamar feladtam azt, amiről azt hittem, tetszeni fog, de nem így lett. A Mielőtt megismerteleknek is így indultam neki az egyik unalmas munkanapomon. Aztán két óra olvasás után meglepődve vettem észre, hogy fogynak a betűk.

635899219648350647-mby-07030r

Teljesen azonosulni tudtam a történettel, a főszereplő lányban megtaláltam a saját jellemvonásaim, akár rólam is írhatták volna ezt a regényt. Éppen ezért az érdeklődésem nem lankadt, és olvastam tovább büszkén, míg az utolsó oldalig nem értem. (Tervem szerint az utolsó pár fejezetnél megállok és megnézem a filmet belőle, aztán pedig folytatom az olvasást. De ezt elvetettem, nem akartam már letenni a könyvet, amíg az utolsó oldalt is el nem olvastam.)

SPOILER Sajnálom egy kicsit, hogy elárulták az elején, hogy nem lesz happy end a sztori vége, ezáltal nem volt bennem annyi izgalom, hogy Lousának sikerül-e megváltoztatnia Will döntését. SPOILER VÉGE De ettől eltekintve is nagyon tetszett a könyv. És majdnem mondhatom azt, hogy minden betűjét imádtam, de azért ez nem teljesen igaz. Megtanultam viszont, hogy sosem lesz olyan könyv, amivel teljes egészében meg vagyok elégedve, még akkor se, ha én írom meg. Azt nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert ez tőletek függ, de annyit mondhatok, hogy én imádtam.

Tehát nem én vettem rá magam, hogy elolvassak egy könyvet, hanem a könyv vett rá, hogy elolvassam.

Azt nem ígérhetem, hogy mostantól szabadidőmben olvasni fogok – csak ha egy könyv is úgy akarja -, de én mérhetetlenül büszke vagyok erre az egyre is. 🙂

Tóth Klaudia (18)

Sosincs tehát késő arra, hogy megtaláljátok azt a könyvet, amitől élvezetté válik az olvasás. Én azt vallom, hogy mindenki életében van legalább egy könyv, amit szívesen olvas, akár többször is, még akkor is, ha nem válik aztán könyvmoly belőle. Nem kell erőltetni, csupán felkínálni a lehetőséget, aztán majd lesz, ami lesz. Remélem hasznos volt ez a kis bejegyzés számotokra, és továbbra is ajánlom a Mielőtt megismerteleket, mert egy nagyon szép történet. 🙂

Reklámok

2 thoughts on “A húgom elolvasott egy könyvet!

  1. Épp azon gondolkozom, hogy mi mehet félre (a marketingen kívül – azt most félre is teszem). Hogyan lehet egy olvasói közösségbe életet lehelni. És sorra találkozok olyan internetes tartalommal, aminek valamilyen szinten a kérdésemhez köze van. Az egész a TDK-s bejegyzéstől indult: onnan jöttem leselkedni, hátha találok itt egy szép értekezést Rejtő Jenőről (következő olvasós téma), erre belefutok pont egy ilyen bejegyzésbe, miközben éppen egy cikket olvasok az ifjúsági regények és igények változásáról.Aztán bekattan, hogy színdarabhoz vittek tőlem gézt. Egy hónapja. A Semmihez. Janne Teller Semmiéhez, ami felháborodást váltott ki, ami kicsit hangosan mutatta meg, hogy az igények változnak. Engem pedig frusztrál, hogy követnem kell, de nem megy csettintésre. Tudom, ott az megoldás, azonosulni kell. Jó, de mihez?
    Én szinte megoldhatatlannak érzem, hogy nyissak egyrészt egy olyan irányba, amihez túl idős vagyok (és a társadalom 70%-a ebben a pillanatban nyerít fel a röhögéstől), másrészt bővítsek a saját korosztályom populáris irányába (aminek talán egy szeletét ismerem), miközben van egy olyan törekvés, hogy értéket kell közvetíteni, ahogy az épp kiégett tagok is tették. Eredetileg meg akartam kérdezni, hogy miket is javasoltál előtte a húgodnak, amikről kiderült, zsákutca. Azonban a fenti néhány, teljesen indifferens mondat leírása után leesett, hogy egyetlen személyből felesleges extrapolálnom a világra. Ettől független persze vicces lehet azon elgondolkozni, hogy milyen “csodakönyvek” nem jönnek be egy nálamnál talán 8-10 évvel fiatalabb illetőnek.
    Hm, bizonytalan vagyok? Nem. Igen. Talán… Nem tudom.
    De ennyi karaktert már csak nem törlök ki, ha kiírtam magamból.

    Kedvelik 1 személy

    • Nagyon köszönöm, hogy leírtad mindezt. Nehéz azonosulni, nehéz alkalmazkodni a változáshoz. És véleményem szerint nem is kell. Nyilván nehezebb, ha az ember azt mondja, hogy azért is ezt meg azt fogom olvasni, és nem szenvedek egy másik kötet felett, csak mert az most a népszerű, a jól eladott vagy a legszeretettebb bizonyos olvasóközönség szemében. Én néha engedek ennek, de már jó ideje csakis akkor, ha úgy ítélem, nem fogok negatív érzésekkel szembesülni olvasás közben. Ez persze nem mindig jön be, éppen ezért inkább saját szájízem alapján választok olvasmányt. Például nagyon áhítozom az említett Semmi című darabra is.
      Megválaszolva a feltett kérdésed: bár egyetlen ember tényleg nem elég nagy következtetések levonására, de nekem nem csak húgomnál, másoknál is az a tapasztalatom, hogy lassan már egy Harry Potter sem tudja őket annyira felcsigázni, hogy megszeressék az olvasást. Mert a kőszívűnél még csak-csak megértem, nem egyszerű olvasmány. Na de amikor azt mondom, hogy olvasson el egy Narnia krónikáit, ami kisalapú, illusztrált, nagyon egyszerű nyelvezetű és még az sem…De volt több más is, én mindig az aktuális olvasmányom lobogtatom meg az ismerőseim körében, főleg egyeseknél – mikor ki ízléséhez áll közelebb. És nagyon kevés az, aki tényleg elolvassa az ajánlott kötetet, még azok sem túl nyitottak, akik egyébként olvasnak. Inkább megmaradnak a sajátjaiknál.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.