Böszörményi Gyula – A Rudnay-gyilkosságok

covers_371552Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Oldalak száma: 560

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Vörös pöttyös

1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

Ajj-hajj! Megint rendesen feladta a leckét nekem ez a Böszörményi-kötet. Amikor végre kézbe vehettem, és megláttam, hogy mekkora és hogy milyen csodaszép borítóval rendelkezik, mit ne mondjak: szerelem volt első látásra. Ezek után merjek róla rosszat mondani? Ha akarnék, se tudnék, mivelhogy megint csak sikerült elrabolnia a szívemet. Még jobban imádtam, mint az első részt.

Parancsoljon a naccságos úr – mondtam, épp olyan tónusban, miként egy cselédlány tenné. -És ha kívánni tetszik még valamit…
– Mili, kérem, elég ebből! – szólt rám kisfiús bosszúsággal. – Tudom, a konyak… Ahogy kértem…
– Ahogy utasított – javítottam ki.

Elámultam, mikor azt láttam, hogy immár 2017-et írunk, és még mindig 98%-on áll a molyon a könyv értékelése, emellett pedig bezsebelte az 1. legjobb romantikus kötet, az 1. legjobb krimi és 1. legjobb kortárs mű címet. Ezek után el sem tudom képzelni, hogy ki az, akit nem szippant magába Böszörményi csodatörténete. Nagyon tudok ilyenkor haragudni magamra, hogy miért is kell nekem végeérhetetlen könyvlistákat gyártanom, amiből valahogy kimaradnak ilyen csodák. De mostmár itt vagyok, végezve a második résszel és alig várva a befejezést. Na, de először is vesézzük ki A Rudnay-gyilkosságokat!

– Bolondnak lenni a fiatalok előjoga – mondta halk sóhajjal. – Maguk ketten azonban kissé túlzásba viszik.

A második rész ugyanolyan felosztással folytatódott, mint az első, és most nem kaptunk pihenőidőt, mindkét szál folytonos izgalomban tartotta az olvasót. Még mindig Mili és Ambrózy báró érdekelt a legjobban, de igazából annyi minden történt ebben a kötetben, hogy azt sem tudtam, merre kapkodjam a fejem. Nagyon rosszul érintett, hogy a vizsgaidőszakom végén kezdtem neki (nem bírtam magam tovább tűrtőztetni), mert folyamatosan félre kellett raknom, hogy tanuljak is valamicskét. Még így is rövidnek tűnt ez a több mint 500 oldal, és sokkal tömörebb, információdúsabb kötet volt az első részénél, pedig azt is nagyon szerettem.

Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”

Nagyon tetszett, hogy a Rudnay-gyilkosságok mind megtörtént esetek, itt-ott foldozva-toldozva, ami természetesen a történet miatt kellett is. Megint voltak nagyon erős mellékszereplők, akiket imádtam, főleg a beszédüket például Márinak vagy Fecskának. Mili talán még erősebb karakterré vált, Ambrózy báró megtartotta kiismerhetetlenségét, Agáta mama pedig végre visszatért kedveskedő énjéhez. Cilire rá jár a rúd rendesen, de igazából az egész köteten éreztem a fullasztó és frusztráló női elnyomás és lesajnálás kegyetlen helyzetét. Nagyon tetszik ez a kor, de emiatt egy napig se bírnék meglenni benne, és legalább úgy járna a lepcses szám, mint Milinek, aki mindig kimondta, amit gondoltam, csak éppen még mindig némi keretet szabva magának.

– Csak nem fogok leállni egy kislánnyal szócsatázni? – tiltakozott sértetten Vörös.
– Hangay kisasszony az én hiányzó karom – közölte vele Ambrózy báró, engem is meglepve ezzel a kissé morbid hasonlattal. – Ha ő nincs, sosem jutottam volna még csak a közelébe sem annak, hogy önöket leleplezzem.

Tetszett Reneé is az írásaival, felüdülés volt a sok etikettszabály között, és a férfiak, na meg a képmutató úrinők ellenpontjaként is. Ambrózy és Mili szála már-már kibontakozni látszott, de azért még így is szitkozódtam a mű végén, na meg közben is. Az idegeinkkel játszik, kedves Böszörményi úr, és ezt Ön is jól tudja! Azért reménykedem, hogy ennél több mézes madzag vonul majd végig a befejező részben, mert én már csak ezt hiányoltam a történetből.

Fogadja bocsánatkérésemet – mondta kimért, száraz, őszintétlen modorban, aminél jobban semmit sem utálok. – Kívánok önnek jó reggelt, és kérem, csukja be azt az átkozott ajtót, hogy végre zavartalanul beszélhessünk.

A befejezés persze megint idegőrlő volt, de hála az égnek, én már abban a helyzetben vagyok, hogy rögtön beszerezhetem az utolsó kötetet, és akkor már azt az ujjnyi vastagságú kiegészítő kötetet sem fogom ott hagyni. Pedig akkorácska könyveket már rég nem szoktam venni, de most kivételt teszek. Mert egyszerűen imádom ezt a sorozatot! Ezért én nagyon ajánlom ezt a részt is mindenkinek, aki szereti az izgalmat, a romantikát, a kalandokat, a nyomozást és nem riad vissza néhány véresebb résztől sem.

Richárd a karom után nyúlt, én azonban egy kecses mozdulattal kitértem előle, és megöleltem Kaméleonkát.
– Vigyázz magadra húgocskám – súgtam a fülébe, mire ő így felelt: „Vigyázz magadra…nővérkém”

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikv

10/10

(Új kedvenc :))

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s