Diana Gabaldon – Az utazó (Outlander 3.)

covers_388597

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalak száma: 1152

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Kiadás éve: 2016

Sorozat: Arany pöttyös

 

A nagy sikerű sorozat harmadik kötete nemcsak az időben repít vissza, de távoli, egzotikus tájakra is elvezet bennünket.

Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásukkor a halálra szánt Jamie Fraser végül lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.

Lányuk mostanra felnőtt, és Claire rádöbben, hogy Jamie túlélte a csatát. Visszavágyik hát az idő szakadékán keresztül, hogy újra megkeresse a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és a sorsot, amit soha nem tudott figyelmen kívül hagyni…

Húha. Nem is tudom, mit mondjak. Természetesen féltem, hogy mégis miről fog szólni ez a kötet, mennyiben Briannáról és mennyiben Claire és Jamie történetéről. Aztán sikerült megnyugodnom, mert bár eltelt az a 20 év, de még mindig tudott újat nyújtani nekünk Diana Claire és Jamie kalandjai által. Ez a nő aztán tud írni! Megint nem csalódtam benne, örökké tudnám olvasni. Még szerencse, hogy a sorozat bőven nem ért itt véget.

– „Az otthon az a hely, ahová, ha mennünk kell, be kell, hogy engedjenek” – idéztem.
Az ifjú Ian fanyar tekintettel rám pillantott.
– Igen, én is ettől tartok, nénikém!

Volt értelme, hogy két kötetre bontották a könyvet, mert az első kettőnél is hosszabb, de én egyben is jól meglettem volna vele, mert így nem éreztem a megnyugtató nehézségét, ami jelzi, hogy még sok van hátra. Az elején Claire idejében vagyunk, ami nem meglepő, mivel itt ért véget a második kötet. Emellett viszont felváltva látjuk Jamiet is a saját idejében, és bár türelmetlenül vártam az összetalálkozást, így is izgalmas volt mind a két történetszál, és a kutatás eredményei néhol összefűzték a két oldalt. Sajnos a várva várt találkozásra körülbelül 300 oldalt kellett várnom, így érthető, hogy Diana már az idegeimen táncolt, hiába a számomra kedves visszaemlékezések Claire életéből, illetve Jamie folyamatos harca önmagával és a környezetével.

– Akarsz engem? – suttogta. – Sassenach, elfogadsz engem, és vállalod annak a kockázatát, aki vagyok, annak a férfinak a kedvéért, akit ismertél?

Úgy gondoltam, mivel Colluden lekaszabolta a régi szereplőket, így inkább újakkal fogunk találkozni ebben a részben, ami így is volt, de meglepően sok régen látott szereplő is felbukkant, és Laoghaire-t és egy egészen váratlan ismerőst kivéve, mindnek örültem is. Bár Jenny megint ellenszenvessé vált számomra, de ennél rosszabb reakciókat vártam tőle, szóval összességében csak olyan volt, mint mindig is. Voltak egészen új, és nagyon kedves szereplők is, Mr. Willoughby például, de Lord John Greyt is kedveltem. Brianna és Roger sokkal szerethetőbbek voltak ebben a részben, ennek örültem. És az imádnivaló Fergus is mindig ott volt az események sűrűjében.

– Nos, a legendák soklábú szörnyetegek, nem igaz? De általában legalább az egyik lábukkal a valóságon állnak.

Azt hittem, ennél több szürreális dolog nem fér az Outlander világába, mint amit már eddig is belegyömöszölt Diana Gabaldon, de rá kellett jönnöm, hogy még rengeteg dolgot tartogat számomra ez a sorozat. A furcsaságok végtelen tárháza volt ez a kötet is, az apró kínaitól kezdve Assisi Szent Ferenc hátborzongató életén keresztül a legegzotikusabb helyek legfurcsább szokásai, állatai, betegségei  és babonái megismeréséig. Nem tudtam elképzelni, mi is fog történni még Claire és Jamie történetében, ami kitesz egy ekkora kötetet, de meg sem kellene lepődnöm azon, hogy egy ekkora kaland részesei lettek. Lehet, hogy valakinek ez már túl sok, nem fér bele vagy erőltetett, de engem most is teljesen levett a lábamról ez az egész, és elhittem, hogy újra efféle kutyaszorítókba keverednek hőseink, amikben tényleg nincs más választásuk, mint tovább folytatni a kalandos útjukat.

– Csakis téged – mondta, olyan halkan, hogy alig hallottam őt. – Csakis téged imádlak a testemmel, csakis a tiéd két kezem szolgálata. Neked adom a nevemet, és vele együtt teljes szívemet és lelkemet. Csakis neked. mert te nem hagyod, hogy hazudjak. És mégis szeretsz engem.
Ekkor megérintettem őt.
– Jamie – mondtam lágyan, ahogy kezemet a karjára helyeztem. – Többé már nem vagy egyedül.

Nekem nagyon tetszett, hogy új környezetben láthattuk a szereplőket, most – talán az ott uralkodó helyzetek miatt – kivételesen nem hiányoltam Skóciát sem. Talán azért sem, mert Jamie múltja is ott lebegett, mint egy bárd, ami időnként lecsap Claire-re és az olvasóra is. Azt hinnénk, hogy mindent tudunk Jamieről és az eltelt húsz évről, aztán folyamatosan új dolgok derülnek ki róla. Igen, én is csalódtam benne, de nem amiatt, amit mi is végigkövethettünk, hanem azok miatt, amikre nem volt elfogadható kifogása, hogy miért is tette. Tényleg más ember lett, ami keserű szájízt hagyott az édes újraegyesülésben. Claire, akiről joggal feltételezhetnénk, hogy kevésbé lesz erős, sokkal jobban kezelte ezt a 20 év távollétet, és jobban becsültem őt Jamienél. A karakterét is jobban kedveltem ebben a részben, pedig eddig mindig idegesített kissé. Főleg azért, mert a múltban elkövetett hibái mellett még tetőzte is ezt olyan hülyeségekkel, amik igazán kimaradhattak volna. (SPOILER Mi a fészkes fenének kellett lesmárolni a nehezen visszakapott felesége előtt Margaret Campbellt? Nem szenvedett még eleget Claire? És Johnnal miért kellett csókolóznia, ha egyszer Randall miatt majdnem megölte magát? SPOILER VÉGE). Viszont Claire – magát meghazudtolva – többször viselte jól a dolgokat, mint ahányszor elmenekült.

– Neked hány Üdvözlégyet kell mondanod, hogy bűnbocsánatot nyerj? – kérdeztem kíváncsian.
– Nyolcszázötvenet – motyogta. Frissen borotvált arca mélyebb rózsaszínt vett fel.
Az ifjú Ian megdöbbenésében eltátotta a száját.
– Mikor gyónt legutoljára, bácsikám? – kérdezte.
– Nagyon régen – válaszolta Jamie tömören. – Indulás!

Nem várhatjuk, hogy ennyi idő elteltével minden olyan legyen, mint régen, ez a kötet is egészen más, mint a többi, de egyediségében van az élvezhetősége. Voltak apró dolgok, amik zavartak, például az egy dolog, hogy Claire nem esik könnyen teherbe, de azért lehetett volna tisztázni, hogy azért nem foglalkoznak mondjuk ezzel, mert Bree után nem lehet több gyereke vagy valami. A második kötetben nem érdekeltek a Claire idejében történt események, most viszont nagyon érdekesek voltak ezek is, Claire visszaemlékezései szintúgy. Kiemelkedő volt nekem az is, hogy végre nem csak Jamie került valós életveszélybe, így kicsit kiegyensúlyozottabbnak éreztem ezt a részt. Sok váratlan dolgot tartogatott ez a kötet is, rengeteg hátborzongató és gyomorfogató dologgal találkozhattunk, túlszárnyalva az eddigi köteteket is, de nagyon sok humorral fűszerezve, és a végével maximálisan elégedett vagyok.

– Oly sok éven át – mondta –, olyan hosszú időn keresztül, annyi minden voltam, annyi különböző ember. – Éreztem, ahogy nyelt egyet és finoman megmozdult, amitől hálóingének kikeményített vászna megzizzent.
– Bácsi voltam Jenny gyerekeinek, és fivér neki meg Iannek. „Milord” Fergusnek és „uram” a bérlőimnek. „Mac Dubh” az ardsmuiri férfiaknak, és „MacKenzie” a többi szolgának Helwaterben. Aztán „Malcolm”, a nyomdász”, és „Jamie Roy” a kikötőben. – Eközben lassan a hajamat simogatta, olyan suttogó hanggal, ami a kinti szél sóhajára emlékeztetett. – De itt – mondta olyan lágyan, hogy alig hallottam őt –, itt a sötétben, veled… itt nincs nevem.
Felé emeltem az arcomat, és meleg lélegzetét az ajkaim közé vettem.
– Szeretlek – mondtam, és nem kellett hozzátennem, hogyan értettem.

Összességében azt kell mondjam, engem ez a kötet is teljesen elcsábított, minden sorát imádtam, csak azt sajnálom, hogy már végeztem is vele, mert a lezárás annyira erős volt, hogy éreztem, Claire és Jamie története itt véget ért. A következő kötet sokkal inkább Briannáról szól majd, de azért remélem, viszontlátjuk majd legkedvencebb párosunkat is.

– A pokolba veled, Sassenach! – mondta, valahonnan a messzi távolból. Hangja megbicsaklott a szenvedélytől. – A pokolba veled! Esküszöm, ha meghalsz itt nekem, én megöllek!

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikv

10/10

Egyértelműen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.