Rick Riordan-A villámtolvaj (Percy Jackson 1.)

covers_267032

Kiadó:
Oldalak száma:
374
Borító:
KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Kiadás éve:
2015
Megesküdtem a Styx folyóra, hogy ami ebben a könyvben le van írva, az elejétől a végéig kitaláció. Nincs semmiféle Perseus „Percy” Jackson nevű tizenkét éves fiú. A görög istenek csak régi mítoszok. Egészen biztosan nincsenek gyermekeik halandóktól a huszonegyedik században, és Félvér tábor nevű hely sem létezik, ahol félistenek, fiatal hősök táboroznának, akiket én tanítok és edzek arra, hogyan éljék túl szörnyűséges ellenségeik támadását. Percy sosem találkozott szatírral és Athéné lányával sem. Egyáltalán nem indultak együtt az Alvilág kapujához, hogy megakadályozzák az istenek közötti katasztrofális háború kitörését. Mindezek után figyelmeztetnem kell téged, alaposan gondold meg, elkezded-e olvasni ezt a könyvet. Ha bármi felkavarót érzel olvasás közben – ha gyanítod, hogy ez a történet a te életedhez hasonít – AZONNAL HAGYD ABBA AZ OLVASÁST! A következményekért semmiféle felelősséget nem vállalok.

Ez is egy olyan könyvsorozat, ami nálam kimaradt anno, így nem hagyhattam ki, hogy ezen az éven legalább el ne kezdjem a Percy Jackson sorozatot. De mondhatom, hogy nem bántam meg, bár féltem, hogy nem lesz az én korosztályomnak való és nem fogom élvezni, mégsem így történt. A filmeket nagyon szidják a rajongók, úgyhogy azokat el is kerültem, de azért most majd meg fogom nézni az elsőt, csak összehasonlításképp.

Nagyon féltem attól is, hogy erőltetetten lesz laza és vicces, amik általában nekem nem szoktak átjönni, de az eleje után átlendültem, és igazán élveztem Percy vicces stílusát és a laza hozzáállását a dolgokhoz. Az volt ebben a legjobb, hogy mindettől függetlenül megmaradt a történet komolysága és izgalma.

Bizonyos értelemben jó tudni, hogy léteznek görög istenek, mert van kit szidni, ha a dolgok rosszul mennek.

Emellett nekem abszolút kedvencem ebben a történetben a mitológiai háttér, és hogy az írónak volt bátorsága ezt a modern korba átültetni. Jól csinálta, és az is aranyos, hogy a diszlexiás gyerekekre ruház hősi hátteret. Az égzengést, mint jelzést az istenektől nagyon kedveltem, és igaza van Percynek, sokkal jobb, ha tudjuk, hogy kiket lehet szidni a földrengésekért, viharokért, tengeri háborúkért. Mondjuk az már erőltetett volt nekem, hogy híres embereket állítanak be az istenek gyerekeinek, de persze ez is vicces elgondolás.

A szörny felé araszoltunk.
A középső fej ránk mordult, aztán olyan hangosan csaholt, hogy a szemgolyóm is berezonált.
– Te érted, mit ugat? – kérdeztem Grovert.
– Igen. Értem.
– Mit?
– Nem hiszem, hogy emberi nyelven visszaadható ennek a káromkodásnak a zamata.

Percy karaktere szerethető volt, néha nem volt hiteles, például ne mondják már nekem, hogy ha egy tizenakárhány éves fiú elveszti az anyukáját, akkor ilyen könnyen kezeli ezt. Voltak kiszámítható részek persze, de ettől még élveztem a történetet. Persze rögtön rá lehetett jönni például, hogy ki a barát, aki elárul, de izgalmas volt figyelni, hogy hogyan vágja ki magát Percy a szorult helyzetekből. Nagyon szerettem a víz által kapott energiáját, és azt is, hogy a víz alatt is nagyon otthonosan mozgott. Emellett Annabeth is jó karakter volt, Glover pedig inkább a másik viccfaktor képviselője, ő nem lett a kedvencem. Kár, hogy a többi hős képességeit nem tudtuk jobban megismerni, ugyanígy a többi Istenre is kíváncsi lettem volna.

Halvány mosoly játszott az ajkán. – A szófogadás nem tartozik az alaptermészetedhez, igaz?
– Igaz, Uram.
– Gondolom, ebben egy kicsit én is hibás vagyok. A tenger nem szereti, ha visszafogják.

Nagyon hangulatos volt az istenek megjelenése, főleg Zeusz és a várva várt Poszeidón jelenete, de a többit is jól eltalálták. Gyerekes viták folytak közöttük, főleg Zeusz volt szerintem egy zsörtölődő gyerekhez hasonló, és az előzményként elmesélt vitáik és tetteik sem éppen felnőtthöz méltóak. De ez szerintem azért lett ilyen, mert mégis csak egy gyerekregényről van szó, nem lehet véresen komoly a dolog, mert akkor elbillenne az egyensúly.

Arra mindenképp jó volt ez a történet, hogy jobban az agyamba véssem a görög neveket és isteneket. Szerintem így lehet élvezhető módon a gyerekek szájába adni a görög mitológiát, bár véleményem szerint önmagában is az egyik legjobb része az irodalomi tanulmányoknak, viszont sok benne az ismeretlen kifejezés és név, amik a Percy Jackson által jobban megragadnak az ember fejében.

– Zeusz megöl! – tett kedves ígéretet. – Hádész kitépi a lelkedet!
– Mind a kettő vescere bracis meis! – kiáltottam.
Hogy miért pont latinul közöltem, hogy mindkét főgóré olimposzi puszit nyomhat a fenekemre, arról fogalmam sincs. Mindenesetre rögvest villám csapott a buszba.

Nekem tetszett ez az egész alapkoncepció, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatás, valamikor biztosan végigolvasom az 5 részt, bár azt sajnálom, hogy ezt a kötetet nem a legújabb borítóval szereztem be, mert azok nagyon jól néznek ki.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjhszivkjh

10/8

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.