J. J. Abrams, Doug Dorst – S.

covers_365011Kiadó: Geopen Kiadó

Oldalak száma: 456

Borító: KEMÉNYTÁBLA, DOBOZBAN

Kiadás éve: 2015

Különös könyv egy dobozban. A doboz elején J. J. Abrams – akit jól ismerünk a Star Trekből meg a Star Warsból – az egyik szerző, a cím rejtélyesen csak egy nagy S betű. A dobozban lévő könyv gerincén V.M. Straka, Thészeusz hajója, megjelent 1949-ben.

Mi ez? Egy régi könyv új dobozban? És a talányok csak szaporodnak, ha kinyitod a könyvet. Megsárgult oldalak, a lapok margóján sűrűn, kézzel rótt sorok kékkel, feketével, pirossal meg zölddel. A könyv pedig tele van különös kiegészítőkkel: kézzel írt levelekkel, a világ távoli tájairól küldött képeslapokkal, újságokból kivágott cikkekkel, régi táviratokkal, fejléces jegyzetfüzet oldalaival, egy kávéházi szalvétára felskiccelt térképpel, kartonból készült iránytűvel, megsárgult fotókkal, cirkalmas névjeggyel. Mintha a titkok könyvtárába csöppentél volna, vagy egy szabadulószobába, ahol meg kell találnod a rejtély kulcsát. Miféle történet a történetben, könyv a könyvben? Csak kapkodod a fejed, mindent tudni akarsz róla, de hirtelen csak annyit érzel, hogy van benne kaland, titok, szerelem (bizony, végzetes és örök), és meg akarod fejteni, a végére járni, a részese akarsz lenni. És ott akarod tartani az ágyad melletti polcon. Látványnak is lenyűgöző!

S. a filmes J.J. Abrams hőse, akinek történetét a díjnyertes Doug Dorst írta meg. A könyv lapjainak margóján kibontakozó másik történet egy lány és egy fiú regénye. Két fiatalé, akik belekeverednek a náluk hatalmasabb, ismeretlen erők végzetes küzdelmébe. És nem utolsósorban Abrams és Dorst vallomása az írott szó iránti szenvedélyes szeretetről. A többszörös Emmy-díjas J. J. Abrams filmproducer, filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző, nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a nálunk is népszerű Star Trek, a Mission: Impossible, a Lost vagy a Star Wars: Az ébredő erő. Nagyanyja magyar származású. Doug Dorst író, novellista, kreatív írást tanít a Texasi Állami Egyetemen. Művei rendre megjelennek rangos amerikai lapokban. Számos irodalmi díj első vagy második helyezettje.

Book-580

Na, hát igazán nem is tudom, hogyan kezdjem. Egy ideje a birtokomban van ez a különleges könyv, és nyilván én is féltem, hogy nem váltja be a hozzáfűzött reményeim. Nem néztem igazán utána egészen addig, amíg be nem fejeztem, nem tudom, ez mennyire volt bölcs dolog, mert így elvileg nem jól olvastam. Talán ez volt az a hiba, ami miatt én a végére kissé elvesztem a sűrű információforgatagban, és ez egy kicsit rányomta nekem a bélyeget a lezárásra. De ettől eltekintve annyit mondhatok: hatalmas élmény volt.

A helyiség úgy fest, mint egy vágóhíd, ahol a szenvedéstől vonagló állatokból kékesfekete tusvér ömlik.

AZ ÍRÁS, MINT ERŐSZAKOS CSELEKEDET?

Szóval, ez a kicsit sem olcsó könyv nagyon összetett: van neki egy S feliratú doboza, ezen le kell tépnünk egy kis szalagot, hogy a kezünkben tarthassuk a rengeteg kiegészítővel megtűzdelt könyvet. De ez még nem minden, mivel a V. M. Straka által írt Thészeusz hajója alapból egy fiktív mű, ami itt egy viharvert könyvtári példány is, amit eltulajdonított egy Straka rajongó fiú, Eric. Ezt megtalálja egy lány, Jen, aki a fiú margóra írt jegyzeteire reagál, és ezáltal beszélgetésbe kezdenek. Ezek a jegyzetek – néha rajzok is – több síkon zajlanak, különböző színű tollakkal írták őket, ezzel jelezve, hogy melyik mikor íródott. Ez így elég bonyolultnak hangzik, nem? Ezért mondom azt, hogy néha már azt sem tudtam, hol járok, mivel én kétoldalanként elolvastam az alapsztorit, majd a jegyzeteket, szinte tekintet nélkül arra, melyik mikor íródott.

– Ön itt él? Ebben a városban? – kérdezi meg.
– Utazgatok – feleli a nő. – Sokat utazom. Az utasszállítóval jöttem. Az Imperiával.
– És mindig ilyen vaskos könyveket visz magával?
– Nem bízom az olyanokban, akik nem így tesznek.

A külseje viszont csodaszép, régi könyv kinézetű és illatú (!!!), a fogása is tökéletes, bazi nagy és imádom, hogy velem el tudta hitetni, ez tényleg egy könyvtári példány, Straka rejtélye pedig tényleg létezik. Talán ez is volt a célja J. J. Abramsnek, aki a Lost sorozat rendezője, így eléggé benne van a rejtélykészítésben. De sokan említik, hogy bár csodás kívülről, a tartalma viszont sokkal silányabb. Akkor jöjjenek a saját tapasztalataim!

A művész integritás nem az a hölgyvendég, akit ki lehet hagyni a meghívottak listájáról. Ő a díszvendég, őt ültetjük le elsőnek, őt szolgáljuk ki először, ő rendeli az első számot a zenekartól, és ő választ magának táncpartnert.

Először is, a fő problémát sokaknak az alaptörténet, a Thészeusz hajója okozza. El kell mondjam, én sem erre számítottam, de nagyon kellemesen csalódtam. Bár kissé elvont és mélyértelmű volt az egész sztori, azok is könnyen megérthették, akik nem szeretnek így beleásni egy történet szimbolikus értelmezésébe, mert Eric támpontokat ad a feljegyzéseivel. Nekem nagyon tetszett S. története, mert bár sok nyitott kérdést hagyott maga után, mégis volt értelme az egésznek. Sok borzalmas jelenetet ír le, rengeteg frusztráló helyzet és kérdés merül fel benne, és a végét azért valahogyan máshogyan zártam volna le, mégsem unatkoztam. Érdekes, mert engem fel tud bőszíteni, ha felbirizgálják az idegeim egy kérdéssel, aztán pedig ejtik az egészet, mondván: nem is ez a lényeg. Ebben a kötetben viszont valahogyan elfogadtam ezt, és úgy gondoltam, tényleg nem ez az, amit tudnunk kell, mert ez már a múlt része. Nagyon tetszettek az írásra való utalások és hogy fontos szerepet is kapott, és az, hogy párhuzamot vontak bizonyos karakterek és “valós személyek” között.

img_1570

Ilyet ne csináljatok soha, nekem is neten kellett keresgetni, mit hova kell visszarakni!

Aztán ott a másik vonal, ami a margókon zajlik. Azért látszott, hogy a Thészeusz hajója kisebb kötetben is elfért volna, de kellett a hely a két bölcsész hallgató párbeszédének is. Az elején nagyon indokoltnak találtam ezt a fajta kommunikációt, de a későbbiekben azért látszott, hogy mostmár nem lenne muszáj a könyvbe firkálniuk, hiszen élőben is találkoznak. Ezeknél a párbeszédeknél többször volt olyan, hogy elvesztettem a fonalat, de egyszer majd újra fogom olvasni az egészet másféle technikával. Nagyon örültem, hogy hosszabb lélegzetű történetek ismertetésénél külön papírra írtak, így jobban megismerhettük őket, és ők is egymást. Viszont a mellékletekből néha hiányoltam azt, amiről beszéltek, olykor pedig említést sem kapott olyan, amit mi a könyvben találtunk. Ezeknél a leveleknél, képeslapoknál, újságcikkeknél viszont többségében olyan betűtípust használtak, ami sajnos elég olvashatatlan volt, és azt hittem, kiesik a szemem, mire ki tudtam silabizálni őket. A könyvbe írt szövegeknél ilyen nem volt, hiába kézírás, így nem bántam volna, ha olvashatóbbak a mellékletek is. Egyébként nagyon hitelesek voltak ezek is, nem hogy a bélyegekről és egyéb apróságokról, de még a kávé- és tintafoltokról és kihúzásokról sem feledkeztek meg. Szintén imádtam!

Kösz! Egy ültő helyemben elolvastam – hű!
Jó ideje nem olvastam ennyire jót (pedig végzős irodalom szakos vagyok.) Tök jó az egész – a könyv, a Straka-rejtély, minden. Pont erre volt szükségem:
Teljes kikapcsolódás.

Kedves végzős irodalom szakos: ha tényleg azt gondolod, hogy ez „kikapcsolódás”, szerintem nem olvastad el figyelmesen.
Fuss neki még egyszer!

Kedves Nagyarc,
írtam néhány széljegyzetet, csak, hogy lásd, mennyire figyelmesen olvastam. De ugyan mit tudhatok? Csak egy végzős irodalom szakos vagyok.

Jen és Eric kapcsolata is nagyon szépen és lassan alakul ki, bár valószínűleg az is az olvasási sorrendem hibája, hogy úgy éreztem, lemaradtam egy-két lépésről, és hirtelen érkeztem meg a nagy szerelmi sztori közepébe. Ettől eltekintve édesek voltak. Na meg paranoiásak. Azért egy kicsit túl volt dramatizálva, de még belefért. A valós életük is izgalmas volt így. Bár tény, hogy nem kaphattunk a magánéletükből eleget ilyen formában, mivel nem volt indokolt az, hogy a kapcsolatukról egy könyvbe írjanak. Valószínű, ezért csökkent a firkálás a könyv végére, volt két oldal, ahol egyáltalán nem volt még egy rajzocska sem. De az ismerkedős fázis szuper volt.

A nyuszt a „Fehér Tölgy” egyik főszereplője. Gyerekkoromban nagyon szerettem azokat a meséket. Te nem?

TÚL SZÁJBARÁGÓSNAK TALÁLTAM, SZÓVAL DEDÓSNAK NA…

Téged se hívhattak meg túl sok szülinapi zsúrra gyerekkorodban…

Na szóval, ez egy igazán nagy ínyencség volt számomra, főleg, mert bölcsész vagyok én is, és imádtam a kutatós részeket, amik újfent meghozták a kedvem az új tanévhez. Azért sajnálom, hogy a végére nem hagytak valami nagy csattanót még, és persze azt, hogy az egész kitaláció. Aki azt mondja, hogy így lehet könnyen nagyot kaszálni könyvvel az téved, mert megalkotni egy ilyet egyáltalán nem könnyű, borzasztó sok részletre kell odafigyelni. Amit még sajnálok, az az, hogy az Eötvös-korongot én nem tudtam használni, nem bántam volna valamiféle használati utasítást ahhoz sem. (Utólag is várok effélére! :D)

Ajánlom, hogy előbb nézzetek segítséget az S. olvasásához, úgy lehet, nem maradtok le olyan sok mindenről és könnyebb követni a szálakat. Kétségtelen, hogy egyszer újra kell olvasnom, mert biztos, hogy sok minden felett sikerült elsiklanom így elsőre, de így is nagyon élveztem.

Nem tudjuk, hogy ez a pont az utolsó pont-e.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjh

10/9

Reklámok

2 thoughts on “J. J. Abrams, Doug Dorst – S.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.