Diana Gabaldon – Szitakötő borostyánban (Outlander 2.)

covers_182302

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalak száma: 990

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Arany pöttyös

 

A nagyszabású regényfolyam második része, amely ismét visszarepít bennünket az időben a XVIII. századi Skócia drámai és szenvedélyes eseményei közé…

Claire Randall húsz éven keresztül megőrizte a titkait. De most felnőtt lányával együtt visszatér Skócia fenséges, ködfátyolba burkolózó hegyei közé. Claire itt szeretné elmondani a lányának az igazságot egy fontos dologgal kapcsolatban, amely éppen olyan megdöbbentő, mint ami mögötte van: az ősöreg kőkör rejtélye; az idő korlátain átívelő szerelem; és James Fraser, a skót harcos, akinek lovagiassága egykor ott tartotta Claire-t a férfi évszázadának veszedelmei között, a saját korába való visszatérés helyett.

104901

Bizony, befejeztem az Outlander második részét, ami pár oldallal hosszabb volt még az elsőnél is. Immár bejelenthetem, hogy új kedvencet avattam ezzel a sorozattal, és mondanám, hogy sajnálom, hogy eddig nem mertem hamarabb megismerkedni vele, de végül is jobb így, mivel nem kell idegörlő várakozásba mélyednem egyelőre az új részekre várva. Ugyanis most, hogy a könyvet elolvastam – hihetetlen, hogy kibírtam, bár az első részt azért megnéztem -, elkezdem nézni a sorozat második évadát. Azután pedig jöhet a harmadik könyv, amíg meg nem érkezik a negyedik, ami télre várható.

Mindenkiben megvan az egészséges félelem egy kedvence folytatásánál, mert általában az első rész felülmúlhatatlan. Sok molyos véleményt is olvastam, miszerint ez az elsőnél is vontatottabb lett, sok rész untató volt és még olyat is, hogy átlapoztak! részeket. Összességében, nem sok mindenki vallotta, hogy egyáltalán elérné az első rész szintjét. Mégis, két százalékkal jobbra értékelik, mint az elsőt, és ez a 2 százalék növekedés a harmadikra is jellemző a másodikhoz képest. A kérdés tehát, hogy én is megszavazom-e azt a plusz két százalékot? A válaszom pedig: abszolút.

De van egy dolog, aminek ki kell egyensúlyoznia a mérleget. Amikor majd ott állok isten előtt, lesz egy dolog, amit mondhatok, ami az ellentétes oldalt húzza le.
A hangja szinte suttogássá halkult, és a karja szorosabbá vált körülöttem.
– Istenem, te egy ritka teremtést adtál nekem, és istenem! Én jól szerettem őt.

Diana az események közepébe vág, és rögtön a jelenben találjuk magunkat, ami felkelti az olvasó érdeklődését, hogy mégis hogyan jutottunk el ideáig, de én azért szerettem volna minél hamarabb újra visszatérni Jamiehez. Erre nem is kellett sokat várnom, mivel később ott folytattuk, ahol abbamaradt az első rész. Sokan unták a franciaországi eseményeket és visszavágytak Skóciába, talán ezért is mondják unalmasabbnak ezt a kötetet, és bár az elején én is így voltam vele, amint átestünk a társaság feltérképezésén, élvezni kezdtem a történéseket. Diana szűrőjén átestek a főbb szereplők, akiket én is kedveltem pl. Raymond mester, Mary, Luise…, viszont a nevüket sem jegyeztem meg azoknak, akik nem érdekeltek. Többször éreztem azt, hogy elveszek a nevek, hercegek, királyok kavalkádjában, és már fogalmam sincs, hogy ki mit csinál, melyik a jó hír és melyik a rossz. Ez a politikai rész úgy, hogy nem vagyok teljesen tisztába a történelmi háttérrel, nekem kicsit bonyolult volt. De aztán idővel egyértelműsödött ez is, és emellett a pletykálkodós társasági életről való olvasás sem lett a kedvencem. Azért nem volt olyan sok ezekből sem, általában csak említés szintjén kellett elszenvednünk a felszínes udvari életet, amiért hálás vagyok.

Sassenach. Így nevezett az első pillanattól fogva; a kelta szó külföldit jelent, idegent. Angolt. Először dacból hívott így, utána szeretetből.

Ezek voltak tehát a kevésbé érdekes dolgok, de mindemellett sok izgalmas dolog is történt Franciaországban. Ott volt a kórház, Claire várandóssága, Jamie belső vívódása és Randall. Mind nagyon érdekesek voltak, szerettem a gyógyításról, gyógynövényekről olvasni, Raymond is kedvencemmé vált, és halálra izgultam magam a nagyjelenetnél, ami talán a legérdekesebb franciaországi esemény volt a könyvben. Egyébként én abszolút Jamie pártját fogtam, Claire kérése önző volt, ebben a kötetben néha úgy éreztem, átesik a ló másik oldalára és túl sokat kér és vár el.

– Rád bízom, Sassenach – felelte szárazon –, hogy elképzeld, milyen érzés váratlanul megérkezni egy bordély közepére, egy hatalmas kolbásszal a kezedben.
Tökéletesen magam elé tudtam képzelni a helyzetet, és nevetésben törtem ki.
– Istenem, bárcsak láttalak volna! – mondtam.

Nagyon vicces volt a borbélyház utáni harc Jamie és Claire között, még mindig imádnivalóak. Sokat nevettem, de legalább ennyit sírni is lehetett volna ezen a köteten. Rengeteg borzalmas dolog történt, és azt tapasztaltam, hogy sokkal több durva jelenet volt benne, mint az elsőbe. Emellett mindent elkendőzés nélkül, nagyon naturálisan írt le Diana, és ezek bennem mély benyomást hagytak. Például a hóhér monológja az akasztásról és a belezésről, na hát annál a résznél többször le kellett raknom a könyvet, mert teljesen elgyengültem.

– Hát ez van. Ahogy az idős nagymamám mondja, a rántottához fel kelll törni a tojást.
– Nincs is idős nagymamád – világítottam rá.
– Nincs – ismerte be Jamie –, de ha lenne, akkor ezt mondaná.

A címével nem vagyok kibékülve, mert bár van értelme, mivel sokszor emlegetik a szitakötőt borostyánba fagyva, valamiért nem tetszik nekem. Az viszont tetszett, hogy itt is több nagyobb részre volt bontva a kötet, így már alig vártam, hogy odaérjünk Skóciába. A nosztalgiámra rásegített néhány régi ismerős megjelenése, és sajnos sok régi szál elvarrásra került, amit azért sajnálok. De az új karakterek is szimpatikusak, mint Fergus, aki nagy kedvencem lett. Sokszor nagyon mérges voltak Károlyra, és a befejezésben nem halogathatta tovább Diana az elkerülhetetlent. Skóciában egyébként a kedvenc részem az angol kisfiú hősies tette, és amit ez Jamieből kiprodukált. Amit pedig bántam, hogy megtörtént, viszont nagyon ütősen adta tudtunkra Diana, az SPOILER Claire és a király gyors násza SPOILER VÉGE. És azzal sem voltam megelégedve, hogy SPOILER Claire-t a végén már nem igazán érdekelte a gyermeke sem, plusz a Randall-ügy szerintem indokolatlanul a megbocsátás felé hajlott SPOILER VÉGE. Szintén volt egy olyan gyógyító rész, amit megint csak nem értettem, nem igazán tudják elhitetni velem ezt a lelki gyógyítás dolgot.

Embertelenül sok ármány, harc, vér, halott és seb, és persze izgalom, mert én egyáltalán nem unatkoztam. Az írónő most igazán nem kímélte a karaktereit, volt itt mérgezés, erőszakolás, párbaj, börtönbe zárás, meg minden, ami kell. Na meg persze sok szex is, ami elmaradhatatlan. (Bár néha nekem is sok volt, hogy minden halott fölött meg sokkos állapotokban csinálják…) Viszont az ájulásból nekem egy kicsit sok volt, minden megdöbbentő dolognál rögtön ez volt Claire reakciója, és ez így vesztett az erejéből.

– Vér a véremből… – suttogtam.
– …és csont a csontomból – felelte Jamie lágyan. Egyikünk sem tudta befejezni az esküt, miszerint „amíg csak élünk”, de a kimondatlan szavak fájdalmasan ott lebegtek közöttünk. Jamie végül hamiskásan elmosolyodott. – És még annál is tovább – jelentette ki határozottan, és ismét magához húzott.

A legvége természetesen tartalmazta azt a csattanót, amit vártam, így örömmel kezdek neki a következő kötetnek. Brianna nem lett a kedvenc szereplőm, nem igazán kedveltem, úgyhogy örülök, hogy nem róla fog szólni a következő rész, legalábbis nem teljesen. A jelenbeli eseményeket egyébként nem annyira értettem, ez a változtassuk meg a múltat, ami egyébként a jövő meg hasonlók eddig sem jött össze, valahogy hiába kontárkodnak bele a dolgokba, szóval én Claire helyébe nem törném magam ilyesmivel még mindig. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi történik a harmadik részben, de előtte megnézem a sorozat második évadát, és arról is hozok egy bejegyzést nektek. Megint csak ajánlani tudom ezt a sorozatot, engem teljesen magával ragadott, egyedülálló és fantasztikus.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikv

10/10

(Még mindig kedvenc.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.