J. R. R. Tolkien – A Gyűrű Szövetsége (A Gyűrűk Ura 1.)

covers_94787

Kiadó:

Oldalak száma összesen:
1836
Kötet:
A gyűrű szövetsége (első rész)
Borító:
KEMÉNYTÁBLA
Kiadás éve:
2008

“A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vastag kötetében – vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak….”

Voltak, akik elolvasták a könyvet, vagy legalábbis kritikát írtak róla, és megállapították, hogy unalmas, képtelen vagy alpári; panaszra nincs okom, mert én is hasonlóképpen vélekedem az ő műveikről vagy az ő ízlésüknek megfelelő alkotásokról.

A Gyűrűk Ura előszavából való ez az idézet, amivel rögtön ki is vívta szimpátiám Tolkien. Sok embertől megkaptam a kérdést, hogy hogy lehet, hogy még nem olvastam ezt az alapművet? Elvégre könyvmoly lennék vagy mi a csoda… De hát míg a filmeket nagyon szerettem, ezzel be is értem. Csakúgy, mint a Harry Potternél is. Azt hiszem, ez az év az alapművek pótlásáról is szól nálam, amit cseppet sem bánok. Egyébként Tolkient azzal a nyomós indokkal vettem a kezeim közé, hogy ebből fogom írni a TDK dolgozatom. Ezzel bebiztosítottam, hogy mindenképpen át kell essek ezen az óriási köteten, de felesleges volt kényszeríteni magam, mivel imádtam.

Három Gyűrű ragyogjon a tünde királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.

Sok helyen olvastam, hogy felróják, Tolkien párbeszédei nagyon egyszerűek, klisések és kiszámíthatóak. Összességében pedig azt az első benyomást keltette bennem A Gyűrűk Ura, hogy valami borzasztó bonyolult az egész a rengeteg szereplővel és helynévvel együtt, a különféle nyelvekről nem is beszélve. Ezt igazolta a hozzátartozó térkép is – amin nagyon jó volt végigkövetni a szereplők útját -, és a képes útmutatók, amiket előszeretettel használtak az olvasók. Ehhez képest azt én véleményem az, hogy bár egy borzasztó részletesen kidolgozott műről van szó, aminek a legkisebb kövét sem felejti ki az író – ezzel is érzékeltetve, hogy a legapróbb dolgoknak is jelentősége és lelke van -, ettől függetlenül nem éreztem, hogy belegabalyodom a dolgokba, de az ellenkezőjét sem. Igaz, hogy nincs túlbonyolítva a párbeszéd, de nincs is rá szükség. Nekem a nyelvezete mindent megadott, amit kívántam, és nem volt szükség körülményes mondatokra. Erre mondanám azt, hogy igazán olvasmányos volt.

Van, mi arany, bár nem fénylik,
van, ki vándor, s hazaér;
régi erő nem enyészik,
fagyot kibír mély gyökér.
Lángját a tűz visszakapja,
árnyékból a fény kiszáll;
összeforr a törött szablya,
s koronás lesz a király.

Nagyon tetszettek a versek, dalok, amik visszatérő elemei voltak a történetnek, így adva egy kis fellélegzést az olvasójának. A nyomasztó hangulatot is megtörte olykor-olykor, és minden szereplő történelmének szerves részét képezték. Természetesen minden lény történelme részletesen ki volt dolgozva, sokszor meséltek őseikről a szereplők. Ami meglepett, az Bilbó történetének újra és újra felemlegetése, ami engem nem zavart, mert szintén láttam belőle a filmet, de ha nem ismerném a sztorit, akkor először inkább azzal kellett volna kezdenem, mert így lehet, hogy megkavarja az embert olvasás közben.

– Akkor most mit csinálunk? – kérdezte Pippin.
– Majd a fejeddel kopogtatok be, Tuk Peregrin – mondta Gandalf.

Sokszor megnevettetett Tolkien, amire azért igazán nem számít az ember ilyen vészterhes időket átélve a szereplőkkel. Volt néhány új szereplő is, akik a filmből kimaradtak, de mindenki nagyon érdekes volt, nem éreztem, hogy bárki is hidegen hagyott volna. Samut jobban kedveltem a könyvben, a filmben nagyon nem szerettem, de ennek örülök. A történet jóllehet E/3-ban íródott, mégis inkább csak Frodó gondolataiba látunk bele. Voltak kivételek, például nagyon furcsa volt, mikor egy róka gondolatát írta le Tolkien. 😀 De ahhoz, hogy jól informáltak legyünk, nagyban hozzájárult a mesélés, amit még a legrosszabb időkben sem hanyagolnak el a szereplők. Így ismerjük meg Sméagol történetét is. Hiányzott nekem Aragorn szerelmi szála, gondolom, a későbbiekben ismerjük majd meg részletesebben.

Az elején kicsit féltem, meg is osztottam egy képet, amin mutatom, hogy 250 oldal után (az első kötetnek majdnem a fele) a szereplők mennyit haladtak. Hát, alig. De aztán begyorsult a történet, bár tényleg kell hozzá egy kis türelem, mivel rengeteget vándorolnak benne, amit Tolkien szép részletesen le is ír. Soha nem marad el az ég, az időjárás, a szél és a talaj, a táj leírása. Bevallom néha már nem igazán érdekelt, éppen hány csillag ragyog az égen, vagy teljes-e a hold, de kétségtelen, hogy nagyon jó hangulatot teremtettek ezek a leírások. Plusz az idő múlását is ezzel tudtuk mérni.

– (…) A Gyűrűk Ura nem Frodó, hanem a mordori Fekete Torony ura, akinek hatalma az egész világra kiterjed. Itt mi ostromlott várban ülünk. És kint már sötétedik.
– Gandalf már sok ilyen vidám dolgot közölt – mondta Pippin.

Eddig elég kevés volt nekem a csatajelenet. Mármint voltak csaták, de azokat a tájleírásokhoz képest gyorsan lezavartnak éreztem, és azokat a jeleneteket is, mikor embereket vesztettek el a csapatból. Persze, ettől még ütősek voltak. Imádom a fákról szóló részeket, az első részben még nem volt túl sok, de alig várom, hogy még olvashassak róluk. A másik kedvencem a tündés részek, és nagyon érdekes a nyelvük is. Ők sokat szerepeltek már most is, sőt egy-két illusztráció is volt a könyvben, főleg, ha tündenyelven volt leírva valami.

Ami még kevés volt nekem, azok a gyűrűről szóló részek. Frodó alig használta, ami persze nem baj, de kicsit részletesebb leírást vártam arról, mit vált ki belőle. Ezt a film jobban átadta, bár a végén megjelent a SPOILER szem, úgyhogy bizakodom, hogy durvább dolgokat is megtudunk majd Sauronról SPOILER VÉGE. Aztán még nem lépett színre az én kedvenc szereplőm sem (Gollam), de már ott ólálkodik, és alig várom, hogy előbújjon!

Szóval, egyáltalán nem vagyok csalódott, már el is kezdtem a második részt, és mindegyik kötetről külön hozok majd értékelést nektek. Ez a könyv olyan, hogy vagy szereti valaki vagy nem, de ehhez mindenképpen adni kell neki egy esélyt (vagy legalább a filmnek). Nekem nagyon tetszik, soha nem olvastam még hasonlót, és minden rész után felfrissítem majd az emlékezetem a belőle készült filmmel is. 🙂

– Fussatok, bolondok! – kiáltotta, s már sehol sem volt.

a_gyuruk_ura_1_poszter

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikv

10/10

(Természetesen.)

Reklámok

2 thoughts on “J. R. R. Tolkien – A Gyűrű Szövetsége (A Gyűrűk Ura 1.)

  1. Harmadjára olvastam és hát most már a fekete kiadás is szépen felkerült a polcomra. Számomra azért is kedves mű, mert egész kicsi gyerekkoromban láttam a Sam Bakshi által rendezett animációt belőle és valahogy a tudatomba ragadt, aztán mikor 15 évvel (! te jó ég) ezelőtt kijött az első film akkor nem volt kérdés az irodalmi mű elolvasása.
    A forgatókönyv nem kicsit van módosítva, szóval lelkileg érdemes rá felkészülni. pl. Bombadill Toma nagyon érdekes karakter – meg, hogy nincs hatással rá a Gyűrű (ennek is megvan a miértje), de mivel a történet szempontjából nincs relevanciája, ezért kimaradt a filmből. Ugyanez igaz olyan dolgokra is mint pl. a románc amit említesz, na ennek meg visszafele nem volt hatása a Gyűrűháborúra a könyvben. Ugye a Brúnien gázlójához sem Arwen vágtat.

    Ha az előzményeket szeretnéd megismerni (Sauron sztori), akkor javaslom a Szilmarillokat is elolvasni, ami kb. történelem könyv Középfölde, Númenor őstörténetéből, ahol valójában kiderül, hogy kicsoda Morgoth, a bukott vala. 🙂

    Kedvelik 1 személy

    1. Igen, most, hogy megnéztem újra a filmet már élesen látom a különbségeket, de nem igazán bánom, hogy nem emlékeztem rá, mivel jobb szeretem először az eredeti művet olvasni és aztán hasonlítgatni a belőle készült filmhez. Nekem is Toma hiányzott, és igen, arra sem emlékeztem, hogy a filmben Arwen megy Frodóékért. Valószínűle,g miután befejeztem a 3. részét is, fogok hozzáolvasni más Tolkien műveket is! 🙂

      Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s