Diana Gabaldon – Outlander (Az idegen)

covers_110085Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalak száma: 912

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Arany pöttyös

 

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében.
Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

Az Outlander sorozatot sokan ajánlották már nekem, de valamiért nem keltette fel az érdeklődésemet annyira, hogy belekezdjek. Mostanáig. Régóta szerves részét képezi könyvesboltoknak az első kötet, és mindig is csodáltam, milyen szép vaskos, de a borítója egyáltalán nem tetszett, és mivel a fülszövegtől sem ájultam el, így inkább nem kockáztattam meg, hogy 900 oldalt végigszenvedjek, mert csak elolvasom, ha már megvettem. Nem mellesleg arany pöttyös könyv, és azokkal meg vannak rossz emlékeim.
outlander3

Aztán egyik nap új sorozatra éhesen keresgéltem a neten, és gondoltam nem árt, ha belenézek az Outlander 2014-ben megjelent első évadába. Már az első pillanatban magával szippantott a hangulata, és rájöttem, hogy Skócia nagyon nekem való hely. Imádtam a szereplőket, a történetet, a skót akcentust és szavakat (az új kedvenc szavam a sassenach), és borzasztó gyorsan kivégeztem az első 16 részt. Aztán még többre vágytam, szóval rögtön beszereztem a regényt, tudván, hogy nem fogok csalódni.

Annyira a könyvhöz hűen csinálták meg a sorozatot, hogy szinte alig maradt meglepetés benne, de ez nyilván pozitívum, csak hát rá kellett jönnöm, hogy először a könyvet kellett volna elolvasnom. Persze akkor megeshetett volna, hogy a sorozat nem tetszik majd ennyire. A zenék pedig olyan csodaszépek benne, hogy ajánlom az olvasás alatti hallgatásukat.

– Hol tanultál meg így csókolni? – kérdeztem elakadt lélegzettel.
Jamie vigyorgott, és ismét magához húzott.
– Azt mondtam, szűz vagyok, nem pedig szerzetes – csókolt meg újból. – Ha segítségre lesz szükségem, szólok.

Na de úgyis lesz külön bejegyzés a sorozat és a könyv összehasonlításáról, így most koncentráljunk csak a könyvre. A külsejéről már beszéltem, és a nemrég lefordított 3. kötetet már okosan két részben adták ki a sok panasz miatt, mivel hogy nehéz fogni 900 oldalt, és a gerince is megtörhet, ha nem keményborítós. Márpedig a puhakötésű is 4000 forint körül van, úgyhogy nekem nem érte meg még egy ezrest ráfizetni a keményért, mert egyébként is jobban tetszene a külföldi borítóval. Tény, hogy belefájdul az ember keze, és extra sokat mocorogtam olvasás közben, hogy ne törjem meg a könyvet, de kényelmesen is olvashassak, viszont megérte minden percért.

13510738_1132390883491566_1393217657_n

Az alap történet fura, mivel van benne időutazás, szerelem, történelem, babonák, kalandok meg minden, amit csak el lehet képzelni, és ezeket nem könnyű fejben összeegyeztetni. Ajánlom, hogy aki hezitál a könyvvel kapcsolatban, az nézze meg a sorozat első vagy első egypár részét és utána ez alapján kezdje el vagy ne a könyvet. Eddig 8 része jelent meg, ebből 3-mat fordítottak magyarra, és mindegyik kötet ekkora. De azt hiszem, aki egyszer beleszeret, az nem fog bírni leállni.

Sokan felróják, hogy túl részletes az írónő, így nehéz belerázódni és haladni a történettel. Én ezt nem hibának látom. Lehet, hogy azért, mert minden nagyon érdekel a skótokkal és régi szokásaikkal kapcsolatban, és mert úgy gondolom, ez a kulcsa annak, hogy szinte az összes szereplőt meg tudjuk ismerni. Sokszor mondom, hogy egyértelmű, hogy valamit rosszul csinál az író, ha nem érdekel semmi a fő szálon kívül, és untat, mikor megpróbál kitérni más szereplőkre a történet. Az Outlander olyan mértékben meg tudta velem szerettetni és ismertetni a karaktereit, hogy Claire-en és Jamie-n kívül mindenki mást legalább ennyire megszerettem, megismertem. Például ilyen Black Jack Randall, az egyik legerősebb karakter, akit szívből gyűlölök és egyben imádok, mert nagyon jó főgonosznak.

13514342_1134158443314810_341701665_n

Annyi kedvenc részem és mondatom volt ebben a kötetben, hogy muszáj voltam bejelölni őket, mert keresgetni egy napba tellene, pedig nem szoktam ilyet csinálni. Ha a karaktereknél tartunk, akkor el kell mondanom, hogy Claire nagyon jó női főszereplő, hiteles és elkerüli a klisés megnyilvánulásokat, bár ez az egész történetre jellemző. Nem éreztem, hogy idegesítene, hogy az ő fejében vagyunk, sem a döntései és a gondolatai, bár könnyebb dolga lett volna Diana-nak, ha E/3-ban ír. De hál’istennek a skótok imádnak mesélni, így Claire anélkül, hogy mindenhol jelen lenne, hiteles képet kap más szereplőkről és helyzetekről is, átadva ezt a tudást nekünk. Jamie sem egyértelmű karakter, nem a tipikus hős fehér lovon, megvan benne az a kisugárzás, ami alázatot követel, de néha borzasztó aranyosan kisfiús is tud lenni.

Nem tetszett viszont, hogy bár keveset kaptunk Frankből, azt is úgy, hogy éreztem, az írónő manipulálja az olvasót. A róla szóló pár fejezet alatt is azt próbálta elérni, hogy lássuk, Claire és Frank házassága nem túl jó, és hogy Franket lefoglalja a kutatása. Ez olcsó húzás és felesleges is. A sorozatban nem folyamodnak ehhez, és szerintem ettől függetlenül is egyértelműen arrafelé hajlik minden olvasó, amerre Diana szeretné.

13480035_1129414433789211_682084237_n

Az is vita tárgya, hogy túl sok a szexjelenet. Hát, én nem tudom, ki mit szokott olvasni, de szerintem eléggé visszafogott ilyen téren a könyv. Úgy értem, igen, sokszor említ ilyesmit, és néha nekem is eszembe jutott, hogy hogy bírják már megint, de ezek többségében csak homályos utalások voltak. Konkrét, részletes szexjelenetek azért egyáltalán nem sűrűn voltak a könyvben.

Ez a sorozat ugyanúgy nem fedi el a legmocskosabb, leggyomorforgatóbb és legerotikusabb jeleneteket, ahogyan a Trónok harca sem, talán ezért is Martin sorozatához hasonlítják a leginkább, de természetesen köze sincs az egyiknek a másikhoz, mégis én szintén párhuzamot állítottam a kettő közé. Nagyon jó az is, hogy a jelen eseményei a 20. században játszódnak, és ehhez képest látjuk Claire szemén keresztül a 18. századot. Az apróbb érdekességek, mint az orvoslás vagy a boszorkányság is nagyon izgalmas volt. Szóval, nem hagyott sok pihenőt az írónő.

A vége nekem nagyon tetszett, ütős volt és nem szépítettek semmin, bár Jamie kicsit túl könnyedén reagált szerintem. Amit nem igazán értettem, az Claire utolsó próbálkozása volt. Mármint oké, hogy miért csinálta, de SPOILER hogy épült fel ettől Jamie? SPOILER VÉGE. Nagyon sok benne a kaland, le a kalappal az írónő előtt, komolyan nem unatkoztam, és kiszámíthatatlan volt az egész. Szóval, ahogy látjátok én nagyon imádtam, és ha van időtök egy ekkora kötethez, akkor nyári olvasmányként csak ajánlani tudom!

A sorozat főcímdala hangolódásképp, ami valami meseszép képileg és hangilag egyaránt:

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikv

10/10

(Abszolút kedvenc.)

Reklámok

One thought on “Diana Gabaldon – Outlander (Az idegen)

  1. Visszajelzés: Outlander könyv vs. sorozat – Pergamenre hányt szavak

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.