Sara Raasch – Hó, mint hamu

covers_369243

Kiadó:
Oldalak száma:
496
Borító:
PUHATÁBLÁS
Kiadás éve:
2015

Megtört szívű lány

Ádáz harcos

Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Ez az első könyv, amit a Twister Médiától olvasok és úgy hiszem, nem is az utolsó. Ezt a példányt Csecse Attila és a Thinking About You blog közös nyereményjátékán nyertem, még egyszer hálás köszönetem érte!

Kezdeném a borítóval: csodaszép. A környezetemben még azok is megcsodálták, akik egyébként rá se néznek a könyvekre. Emellett pedig majdnem 500 oldalas, tehát kívülről tökéletes. Gondolom nem csodáljátok, hogy – csakúgy, mint a Ne érints sorozatot – nagyon akartam szeretni.

A legnagyobb hóvihar is egyetlen hópehellyel kezdődik.

Ez a könyv az írónő első regénye, így érthető, hogy nem volt hibátlan. Ettől függetlenül nagyon is jó volt. Talán azért, mert szinte rögtön a külföldi megjelenés után nálunk is elérhetővé vált, de elég sok hiba maradt benne. Mindig nagyon zavar, ha elütéseket, meg apró nem helyesírási hibákat fedezek fel, főleg egy ekkora kötetben. Ez persze nem az írónő hibája.

Szóval nagyon izgatott voltam, amint megérkezett legszívesebben rögtön elkezdtem volna, de közben nagyon féltem is, mert mi van, ha nem lesz jó? Ez már a második eset, hogy csak a borítója miatt az egész sorozatot a polcomon akartam tudni. Aztán elkezdtem olvasni…

Az elején azt kell mondjam, nem igazán fogott meg a történet. Adott egy lány, egy fiú, akik egy kis menekülő csapattal vannak. Nagyon bosszantott a tipikus úristen Mather annyira jól néz ki, hogy elájulok, ha ránézek, ilyen meg olyan izmos és ehhez hasonlók. Hál’istennek ezt a későbbiekben hanyagolja az írónő. Nagyon tetszett a kor, amiben játszódott, és hogy nem volt erőltetve, hogy hiteles legyen. A beszédstílus csak egyszer volt kiemelkedően korabeli, az is csak a formalitás kedvéért.

Szeretem, ha az író kreatívabb, mint hogy tucatneveket választ a karaktereinek, így sokkal jobban megjegyzem őket, és a korhoz is illő Meira, Mather, Theron, Angra és a többiek neve. Gondolom már rájöttetek, mennyire meg tud engem venni kilóra egy jól felépített világ. És akkor jött Primoria.2e2828a389333d460bed062ba89aef0a

Nem egy Trónok harca, ezzel tisztában vagyok, mégis sokszor eszembe jutott George R. R. Martin. Az elején kezdtem elkeseredni, hogy ha semmilyen érdeklődést nem vált ki belőlem még a szerelmi szál sem – hát főleg azért, mert semmi nem történt a szerelmi szálban -, akkor mi lesz így, ami további olvasásra késztet? Aztán elkezdett beindulni a történet, és végre megéreztem azt az izgalmat, ami a kezemhez ragaszt egy könyvet. A csatajelenetek viszonylag rövidek voltak, amit én nem bántam, de annál kegyetlenebbek. Mindig az jutott eszembe, hogy hiába egy nő által írt fantasy, azért Martin büszke lenne a bátorságára, mert nem fél megölni, de legfőképpen brutálisan megkínozni a karaktereit. Egyik kedvenc részem, mikor belelátunk Angra kínzási módszerébe. A probléma mindig ott van, hogy amilyen borzasztó kegyetlennek és erősnek állítanak be egy gonosz szereplőt, ahhoz képest túl könnyű lesz legyőzni. Nincs teljes zárása a történetnek, szóval még bizakodom, hogy ez nem lesz probléma.

De beszéljünk Primoria felépítéséről is. Úgy gondolom egyedi és érdekes világ ez. Van négy Évszak-királyság, és a fordítótól kérdeném, hogy miért Télország, ha a többi Tavaszföld, Őszföld és Nyárföld? Nagyon nem bírom a hideget, de ha télen olvastam volna, akkor tuti kimegyek a hóba, mert annyira meghozta a kedvem a télországiak lelkesedése a hideg iránt. Az ellenség Tavaszföld, ami furcsa lehet, de amint belép a történet az ő területükre, rögtön látszik, hogy a szép évszak romlottságot takar. Nyárföld nem kap szerepet, amit sajnálok. A Ritmus-királyságok közül is csak Cordell-t ismerjük meg, de már most a kedvencemmé avattam. A következő részekben egyre több ország lép majd be a történetbe, ezt a borítók is mutatják majd. Nekem nagyon tetszett, hogy az Évszak-királyságoknál csak egy időjárás uralkodik. Egyértelműen hangzik, hogy állítsuk szembe az évszakokat egymással, de eddig még senkinek nem jutott ez eszébe.

A félelem olyan mag, amit ha egyszer elültetnek, megállíthatatlanul elburjánzik.

Ugyanígy tetszett a mágiaszter megoldás is, bár nehezen állt rá a nyelvem. A bűvösségbarlang szó fura asszociációkat kelt bennem, érdekelne az eredeti angol szó. Volt benne egy kialakuló szerelmi háromszög is, de ez még éppen elviselhető volt számomra. Remélem a következő részben nem kell Meira vacillálását végigküzdenünk. Igen, a csavar kiszámítható volt, de mégsem éreztem, hogy dög unalom, száz ilyet olvastam már. Jól meg volt oldva, nem tudtam kiszámítani, mikor jön egy-egy nagy fordulat. A munkatábor is hiteles volt, rögtön Auswitz jutott eszembe.

giphyMeira chakramja plusz pont volt nekem, mert különleges és egyedi, és persze mindig Xéna jutott eszembe róla. 😀 Ezen kívül végre megértettem a borítót is, és így nem csak indokolatlanul szép könyvről beszélhetünk, hanem jelentése is van.

Egy napon majd nem csak sötétben búvó szavak leszünk.

Egyértelműen Theron volt a kedvencem, én neki szurkolok, és bár nem a legerősebb szereplő, de legalább vette a fáradtságot, hogy kimondja, amit érez. És tett is érte. Amit még imádtam, hogy a káromkodások és az emberek kinézete is olyan volt, mint amilyen az országuk évszaka.

Várom a folytatást, ami idén fog megjelenni Jég, mint tűz címmel. Ha szeretnétek megismerni egy új világot, és nem vágytok bonyolult olvasmányra, akkor vegyétek a kezetekbe a Hó, mint hamut! Csak így tovább Sara Raasch, én csatlakozom Primoria táborához. Télország mi vagyunk!

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjh

10/9

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.