D. Tóth Kriszta – Húszezer éjszaka

covers_319865Kiadó:
Bookline

Oldalak száma:
264

Borító:
KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ

Kiadás éve:
2014

 

Húszezer éjszaka az több mint 54 év. Egy egész élet, amit ugyanazzal az emberrel kéne hűségben leélnünk. De képes-e erre ma egy negyvenes, érzelmekre és intimitásra szomjazó nő, aki a mindennapi rutinba, a látszatvilágba és saját kínzó vágyaiba beletörik? Mit dönt, amikor váratlanul elérkezik hozzá a mindent alapjaiban megrengető szenvedély, és felcsillan egy intenzív, új élet reménye? Érvényesek-e még az előző generációk tanításai az örök hűségről és a jóságról? Hány nap a világ? Lehet-e egy együtt leélt élet húszezer éjszakás kaland?

Nem tudtam igazán mire számíthatok ennél a könyvnél, és mivel végezve vele sem táplálok iránta egyértelmű érzéseket, így elég nehéz volt belefogni ebbe a bejegyzésbe. A címe hangzatos, a fülszöveg érdekes, és a borítója is megnyerő, szóval gondoltam, ha már magyar szerzőtől szeretnék olvasni, akkor legyen a Húszezer éjszaka.

A történet egy negyvenes nő életéről szól, és az ilyen mindennapi témák valahogy mindig friss lélegzethez juttatnak engem a nehezebb, a világ súlyát cipeled a válladon témájú könyvek után. Nagyon kíváncsi voltam, és a könnyed nyelvezete miatt hamar végeztem is vele. Én nem vagyok budapesti, így abban, hogy van-e ilyen élet Pesten, vagy pedig nem életszerű ez az elit réteg, ami a könyvben van, nem tudok nyilatkozni.
De ne felejtsük el, hogy attól, hogy ez a regény Magyarországon játszódik, és olyan családi problémákat dolgoz fel, amelyek mindennapiak, ez egy kitalált történet, és egy könyvnek nem kell a valóságra szorítkoznia.

Az első fejezet nekem nagyot csapott, teljesen felkeltette az érdeklődésem a maga nyerseségével. Később viszont kezdtem elveszni, mert nem bírtam követni, hogy ez most a jelen vagy a múlt. A visszaemlékezések nem voltak tiszták, bár értékelem a próbálkozást, hogy nem a tipikus álomként megjelenő múlttal próbálkozott az írónő. Így viszont sokszor képzavaros volt nekem. Ez elég sokat rontott a könyv felépítésén.

Aztán a közepén elgondolkodtam, hogy végül is ez az egész a nő múltjáról fog-e szólni, mert átbillentünk oda, hogy nagyon érdekesek a visszaemlékezések, de mindeközben a jelenben csupán annyi történik, hogy Helga vacsorát főz, Helga tusol, Helga alszik. Erősítette volna a drámát, hogy ezeket a mindennapos rutindolgokat nagyon részletesen írja le az írónő, de sajnos nem igazán volt mit erősíteni, így úgy éreztem, hogy felesleges hangsúlyt kapnak. Úgy gondoltam, ennyi erővel ülhetne egy székben és mesélhetné valakinek a múltját, és nem kellene feleslegesen részletezni a jelen eseményeit.

A szerda a hét kellős közepe. Egyáltalán semmi identitása nincs. Mintha nem tudná eldönteni, hogy a hét eleji nyűg vagy a hét végi eufória határozza meg a személyiségét. A szerda a legunalmasabb nap a világon. Személyiségzavaros. Sőt borderline vagy skizofrén.

Aztán kezdett beindulni a dolog, bár nem teljesen a jó irányba. Úgy gondolom, hogy pszichológus végzettséget adni Helgának túl nagy falat volt, mert ugyan a barátnő Panni tanácsaiban némileg megnyilvánult a szakmája, de Helgánál semmi. Sőt, amit a munkahelyén csinált – mint kiderült – az sem volt ilyen végzettséghez kötött dolog, mert az egyik ügyfelét például ügyes kis betanult idézetekkel szerelte le, semmi saját gondolat. Azért egy pszichológustól többet várnék, főleg a saját életében és problémáinak megoldásában.

Hiteltelen volt így a karaktere, és nem tudtam elfogadni azt sem, ahogyan cselekedett a könyv végén. Nagyon erősen próbáltam szimpatizálni vele, átérezni a problémáit – valljuk be, azért elég erős téma a párkapcsolat kihűlése -, de sajnos nem sikerült. Nem próbálkozott. Semmi kommunikáció a férjjel. Ha tudja, hogy Tomi olyan, aki nem keresi a konfliktust, akkor neki kell kezdeményezni akár egy kellemetlen beszélgetést is. De ez muszáj ahhoz, hogy változtatni tudjanak. És ahogy elnéztem, ez egyáltalán nem egy menthetetlen kapcsolat volt, csupán lusták voltak változtatni az ellaposodáson.

Persze, megértem én, hogy ilyenkor menthetetlenül beüt a másik megoldás – ami nem megoldás -, és izgalmas meg minden, de azért Helga is elundorodik magán néhány józan pillanatában. Nem tudtam megérteni a miértjét a tetteinek.

A vége is zavart. Elégedett voltam a döntésével, viszont ott lebegett előttem, hogy az egész zűr, amit csinált, teljesen elkerülhető lett volna, ha alapból megpróbálja megoldani a problémát ahelyett, hogy elmenekül. Tehát egyszerűen gyáva volt. Ez pedig egy pszichológustól nekem nem volt megengedhető.

Így sajnos egy kissé túldramatizálttá vált nekem a végére az egész. Ettől függetlenül a téma érdekes volt, és szerintem erről érdemes írni és beszélni, mert elkerülhetetlen, hogy ne üsse fel a fejét a megszokás rabsága a családi életbe. Akkor pedig főképp tenni kell valamit, ha húszezer éjszakát szeretnénk egyetlen férfival leélni.

Voltak zavaró hibái a kötetnek, de egyébként érdekes volt. Végül is nem bántam meg, hogy elolvastam, mert a rossz példa is hasznos lehet egy ilyen életkrízis megélésekor. Egyszer olvasós, nem csak negyveneseknek.

szikvszikvszikvszikvszikvszikvszivkjhszivkjhszivkjhszivkjh

10/6

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.